Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Ma este sem fogok műfordítani, ez már biztos. Ugyanis meghozták a super8-as filmem, amit az úton készítettem (Szilas Szilárd hívta, Kamerda Károly szkennelte, nagy köszönet érte). Szóval nevet az egyik szemem, mert szép lett az anyag, bár a 13-14 percből végül nyolc percnyi az értékelhető matéria (várjunk csak, a kamera 18 fps-es, akkor van az 11-12 perc is). (Pontosabban ennyi a szkennelt, ebből értékelhető, hát, kevesebb...) Pár emlékezetes kép ugyan hiányzik (például, amit a bilbaói katedrális tornyáról csináltam), de a legfontosabb jelenetek megvannak. Egy négy perces rövidfilmet talán össze tudok belőle vágni.
Amiért sír a másik: kiderült, hogy a vaterán három és félezerért vásárolt kamera mechanikája egy kicsit öregecske volt, ugrabugrálnak a képek rendesen. Azért megpróbálom majd valami szűrővel, vagy akár kézimunkával kiegyengetni. Meg a Belokyról és Falkról készült képsor kicsit sötét lett. De megoldom. Szóval, már csak 50-60-at kell aludni, és kész is a rövidfilm. :) Gondolom, már mindenki nagyon várja. Addig idemásolom a kedvenc képeimet.
Másféltucat filmkocka a tovább után.
Utólag jutott eszembe, elfelejtettem 4:3 képarányúra torzítani a képeket a Picasán. De most már így maradnak...
A spanyol-amerikai mikronovellákról
-
A Fiatal Írók Szövetsége *A latin-amerikai kultúra társadalmi kontextusa*
címmel változatos programkínálatú konferenciát rendez október 2-3-án
(péntek-sz...
9 éve