2008. június 10.

Mit vittem?

Megpróbálok összeállítani egy egészen részletes listát arról, hogy mit cipeltem a hátamon, miben bukdácsoltam az út alatt. Mindenhez igyekszem megjegyzéseket is fűzni, hasznosságról, egyebekről elmélkedem, tehát nem csak egy sima lista lesz. A nagy gyári tégelyek helyett gyógyszertárakban vettem kis műanyag dobozokat, üvegcséket. Érdemes körülnézni, gyógyszertáranként változik a kínálat és a reakció.

Márkákat, típusokat nem írok, bár akár írhatnék is. Aki olvasta a blogot, tudja, hogy - kevés kivétellel - túlságosan nagy reklámot nem csaptam semminek. Ha valakit érdekel, tegyen ide egy kommentet, és írom a részleteket is.

Kb. 14 kilóval a hátamon indultam, Oviedo után 12 körül lehettem, a primitivo végére 10-11. Nagy áldozatokat sem kellett hoznom, csomagot sem küldtem haza (sokan, egészen sokan ezt csinálják, amúgy). Nájlonzacskókba nem pakoltam, elvétve talán a kaját. Tényleg borzasztó arra ébredni, hogy valaki folyamatosan ezekkel zörög.

Tovább után a részletek.


Túra

Nyugodtan kérj tanácsot túraboltokban, nyugodtan tölts el akár órákat próbálgatással. És nézz körül, egy-egy üzletláncban nagyon eltérő a választék. A jó eladók odafigyelek rád és segítenek. Ha nem az utolsó pillanatban veszel meg mindent (ahogy én), esetleg nem a 200. kilométer után derül ki valamiről, hogy használhatatlan.
  • Cipő: Nem véletlenül az első. Én egy bőr túracipőben tettem meg a teljes utat, Santiago de Compostelában adta meg kicsit magát, de tulajdonképpen végig bírta. (Azért ezen nem kellene meglepődnöm, talán.) Vibram talppal, orrvédő gumival, félcipő. Állítólag lúdtalpasan jártam benne, pedig nem vagyok lúdtalpas.

    Néha egy vízálló félmagasszárúért odaadtam volna ezt meg a másnapi álmom...

  • Hátizsák + esővédő: Egy 42 literes hiperkönnyű, légcsatornás hátizsákot vittem. Egy kicsit kisebb elég lett volna, érzésem szerint. Egy 35-37 körüli. Picit nehezen pakolható zsák, de egyetlen komoly hátránya az, hogy menet közben az oldalzsebbe nem tudtam visszatenni a palackot.

    Fix hátméretű, de ha nem családnak veszitek, nem is kell a variohát. Az jól mutat, és hű de jó, de nem kell. Valamint plusz fél kiló. Az esővédő huzat volt az egyetlen valóban vízállónak bizonyuló darabja a szerelésemnek. (Egy poncho tökéletesen kiválthatja a huzatot.)

  • Hálózsák: Egy kilós, szintetikus múmiazsákom volt. Szűk öt literre összecsomagolható a kompressziós hevederes tasakjában.

    Talán egy kisebb, könnyebb is elég lett volna, igaz, soha, sehol nem kellett takarót lejmolnom, és talán csak egyszer-kétszer aludtam ruhában. Pedig volt hideg.

  • Túrazokni (5 pár!): Egy pillanatig sem éreztem soknak. Ha nem esik folyamatosan az eső, talán az lett volna. Persze én nem mostam minden este, ahogy sok zarándok teszi.

  • Vászon túranadrág (2 darab): Lecipzározható szárú mindkettő. Beváltak. Nem akartam megszokni a szintetikus anyagokat. (UV védelem nélkül a felső rész színe az út végére elég rendesen elüt az alsó résztől... Érdekes látni.)

  • Poncsó: Kisebb esőkre szerettem használni. Ez egy ujjas poncsó volt, de szerintem mindegy, hogy ilyen vagy batman stílusú. A lényeg, hogy térd alá érjen. Zsákkal a háton is!

  • Vízálló három az egyben kabát: Ez gyakorlatilag egy lecipzározható polárbélésű, szélálló, vízálló, lélegző kabát. A polár külön kardigánként működik.

    Azért gondoltam, hogy ez nekem jó lesz, mert nehezebb terepre számítottam, ahol jól jön a szabadság, amit a poncsóval szemben egy ilyen kabát nyújt. A vízlepergetés miatt viszont ajánlott mellé egy esőnadrág, különben a combodra küld egy liter vizet fél óra alatt... Amíg vízleperget, persze. Ugyanis nagyon nem vált be, sajnos.

  • Esőnadrág: A kabáttal megegyező anyagból, hasonló végeredménnyel. Nagyon praktikus lenne, ha működne...

  • Kamásli: Nem győzött meg a végtelen hasznosságáról. Gyakran inkább idegesített, hogy rajtam van.

    Nem kérdés, hogy combig sárosan érkeztem néha, tehát valóban lehet értelme, de a lecipzározható nadrágszárak nem csak azért praktikusak, mert rövidnadrágod is lesz tőlük, hanem külön moshatók, száríthatók. Szóval inkább mostam, minthogy a kamáslit használjam.

  • Lélegző póló: Ritkán használtam, főleg esős, hideg, hegyi szakaszokon. A kabát, polár alá, más póló nélkül.

Ruha

A ruhánál, a magától értetődő: "legyen kényelmes" jellegű okosságokon túl az egyik legfontosabb szempont szerintem az, hogy ne sajnáld ott hagyni valahol. Ha meg kell válnod tőle, pillanatig ne kelljen gondolkodnod! Bármi pótolható az úton. Praktikus, ha csak színes vagy csak világos cuccaid vannak, könnyebb egyszerre mosni őket.
  • Saru: Ez volt a váltócipőm. Nem túl praktikus. Esős időben, amíg szárad a túracipő, kerülgetni a pocsolyákat, mezítláb, saruban.

    Ráadásul irgalmatlanul nehéz és merev volt a tömörgumi talp miatt. Kényelmes sétálgatni, de nem 300 kilométer gyaloglás után. Persze ez csak ott derült ki. Most mást vinnék...

  • Póló (2 hosszú-, 2 rövidujjú): Nem állom a szintetikusat, mind pamut volt. Mérsékelten praktikus.

  • Pihenőnadrág, utcai használatra: Oviedóban hagytam. Ugyan hiperkönynű volt (kicsit túl kopott), és nagyon kényelmes, nem volt rá szükségem.

  • Alsónadrág (4 db): Egytől megváltam Oviedóban. Nem árt, ha van ennyi.

  • Fürdőnadrág: Ó, igen.

  • Sapka: A primitivo magasságai miatt mindenképp kellett.

  • Fejkendő: Elvesztettem La Vega strandján. Még Bilbaóban vettem másikat.

Pipere, elsősegély

Meg még pár apróság...
  • Fogkefe, fogkrém.

  • Tusfürdő: Bilbaóban felejtettem. Csak Grandas de Salimében vettem újat, gyerektusfürdőt. Nagy választék nincs a boltokban. Addig mindenféle szappanokkal éltem túl.

  • Borotva, borotvagél, arcszesz: Szerencsére mindegyikből találtam kicsit, könnyűt.

  • Dezodor.

  • Naptej: Egy 50+-ost (arcra) és egy 20-ast használtam. Sok napunk azért nem volt...

  • Lábápoló kenőcs: Szőlőmag olajas. Ki tudja, használt-e...

  • Gyulladáscsökkentő krém: Térdre, leginkább.

  • Ajakápoló (szőlőzsír): Negreirában begurult egy fotel alá, ott is maradt. Egy fórumon olvastam, ez milyen fontos. Nem az. A lábápoló kenőcs vagy a naptej tökéletesen kiválthatja, ha kell. De nem kell. Nekem, persze.

  • Masszázsolaj: 111 gyógynövénnyel. :)

  • Mosószappan: Santanderben hagytam a felét, a másik felét Oviedóban felejtettem. Jó, de nem kell túlzásba vinni. Ahol gépek vannak, mindig lehet mosóport is kapni kis mennyiségben.

  • Folyékony mosószer: A polár miatt vittem, de mindenre jó. Hasznos.

  • Öblítő: Itthon felejtettem. Azért túl lehet élni nélküle.

  • Csipeszek (5 db): Kettőt Padrónban hagytam :). Nem kell. Ahol teregetni lehet, gyakran csipeszek is vannak. De csipesz nélkül is lehet teregetni.

  • Nullásgép: Kihúzta egy töltéssel.

  • Körömcsipesz.

  • Füldugó: Két párral vittem, egy ruganyos narancssárgát, és egy képlékeny másikat. Ez utóbbi elázott, elolvadt, kidobtam. A másikat egyszer használtam. De én kevéssé vagyok érzékeny a keveset alvásra.

  • Szúnyogriasztó: Santanderben hagytam. Nem volt rá szükség. Egy szúnyoggal találkoztam, Ceeben zümmögött a fülembe. Kullancsot nem láttam. Pedig néha belegyalogoltam az aljnövényzetbe.

  • Lázmérő: Santanderben hagytam. Nem kell. Ha mégis, ott az egymillió patika valamelyike.

  • Tapaszok: Az út olyan, hogy komoly sérülést legfeljebb az emeletes ágyról leesve lehet szerezni. Azért pár tapasz jól jöhet. Vízhólyagra pedig ajánlom a céltapaszokat. Időben!

  • Fertőtlenítő kendők: Jó, ha vannak.

  • Törlőkendők: Valdediósban hagytam. Nem tudom, mi volt a tervem velük.

  • Törölköző: Kis térfogatú, könnyen száradó. Bevált. A cipőbelső szárításhoz is jól jött.

  • Körömkefe: Szigorúan a túracipő sármentesítéséhez használtam. Praktikusabban megválasztott cipő esetén nem kell.

Teki

Mert csak.
  • All-in-one PDA: Teljesen meg vagyok elégedve, kicsit a memória valóban kevés volt. Amint a térképszoftver elterpeszkedett benne, lemodhattam a nagyméretű fotókról vagy a menet közben zenét hallgatásról. Ez mondjuk csak ritkán hiányzott.

    Jól jellemzi az időjárást, hogy az érdeklődők első kérdése gyakran az volt (és nem tréfából), hogy vízálló-e. Nem az, mégis jól teljesített...

  • PDA töltő, USB-miniUSB kábel: Tulajdonképpen ezekre nem lett volna szükség, a következő miatt.

  • Napelemes töltő, hálózat-USB konverter, USB-varioUSB kábel: Ez a csomag tökéletesen elég lett volna arra, hogy tölthessem hálózatról a PDA-t és a töltőt, tölthessem a töltőről menet közben a PDA-t, és adatokat forgalmazzak a PDA és egy PC között. Sajnos az utolsó három napra elromlott, azt hiszem.

  • Külső bluetooth billentyűzet: Enélkül ez a blog nem született volna meg, azt hiszem.

  • Bővítőkártya (4 GB): Térképnek, zenének, filmnek stb.

  • Fülhallgató: Elvesztettem Santanderben. Pedig jó volt. Csak Oviedóban sikerült újat vennem.

  • Ceruzaaksi (6 db 2650 mAh): Három a kamerában, kettő a napelemes töltőben. Egy várakozik.

  • Super 8-as kamera: Kellett és kész.

  • Super 8-as film (4 tekercs): Összesen 14 percnyi anyag fér rájuk. Még nem hívattam elő, nem tudom, sikerültek-e a felvételek. (Sikerültek, jó lett...)

Egyéb hasznos(?)

Sok helyet nem vesznek el, sokat nem nyomnak... egyenként. Összesen valahogy mégis.
  • Útikönyv + kiegészítések: Folyamatosan dobáltam ki. Nehéz volt, de használható. Eredetileg azt terveztem, hogy hazahozom, és odaadom valakinek, de elázott, szétesett, megszabadultam tőle, ahogy nem kellett. A kiegészítés (amit a weblapról lehet letölteni), nagyon hasznos volt.

    Szerintem nem kell feltétlen útikönyv. A turisztikai információs irodák néha sokkal jobb, és mindenképpen frissebb anyagokat tudnak adni. Néha ezek csak az adott autonóm tartományt fedik le, de szépek, jók. És ami a legfontosabb: oda kell figyelni a többi zarándokra és a szállásgazdákra.

  • Zsebkés: Elvesztettem Santanderben. Sajnáltam is nagyon. Castróban Falk nekem adta a régi kését, vett újat. Bicska nélkül nem zarándok a zarándok...

  • Dugóhúzó: Szép, fanyelű céldugóhúzó. Mindenki elismerően szólt róla. :)

  • Konzerv- és sörnyitó: Nem túl hasznos. Konzervet egész úton nem nyitottam. Sört sem. Ráadásul Berducedoban kaptam ajándékba egy míves sörnyitót is.

  • Kanálgép (2 db spork): Az egyiket Valdediósban hagytam. Szerintem egy kanál elég.

  • Fejlámpa: Még Biarritz előtt elvesztettem. Igazán nincs rá szükség. Esetleg a hajnalban kelőknek. A nagy alberguékben lehetett volna még hasznos a piros fénye, hogy ne zavarjam az alvókat.

  • Bokafásli: Egy korábbi sérülés miatt vittem, szerencsére nem volt rá szükségem.

  • Tű + cérna: A cérnát Santanderben, a tűt Valdediósban hagytam. Nem volt rá szükség egyáltalán.

  • Mate tök, bombilla, mate: Taragüi leveles matét vittem, bár a szárasat jobban szeretem, ilyet sikerült szereznem. Nagyon jó volt az esti ellazuláshoz, meditáláshoz.

  • Barika: A bárányforma nomád kispárnám. Két helyen nem volt párna a szállásokon. Ugyan tömege nem nagy, térfogata nagy része is levegő, hasznos nem volt.

  • Köménymag: Muxíában hagytam a maradékot. Spanyolországban nem lehet köménymagot kapni. Alcaravea néven ismert, de legfeljebb fűszerpiacon lehet beszerezni, ott se mindig.

  • Cigaretta (2 doboz Djarum Black): Güemesben felejtettem. Ugyan nem dohányzom, vagy csak néha, jó ötletnek tűnt minden napot lezárni egy kretekkel, szegfűszeges cigivel. Miután elvesztettem, nem is hiányzott.

  • Szemüvegtok, pótszemüveg: A tokot Santanderben hagytam. Én túlélek szemüveg nélkül is, tulajdonképpen nem is tudom, minek vittem pótot. Vagy, hogy minek gyalogoltam szemüvegben...

  • Pótcipőfűző: Esetleg szárítókötélként is működik.

  • Vízálló tasak a zarándokútlevélnek: Na, nekem ilyen nem volt. De jó lett volna.

  • Toll: Az elsőt még Biarritz előtt elvesztettem. A másodikat Irúnban, a harmadikat nem is tudom hol. Utána már nem akartam, hogy legyen tollam.

  • Úti áldás: Igen, igen.

Mit nem vittem?

Sokmindent, persze, de ezeket a dolgokat sokan mások hordták magukkal. Alighanem bővül majd, ahogy eszembe jutnak dolgok.
  • Sátor: Szükség biztosan nincs rá. Nem mondom, hogy nem használtam volna, ha lett volna, bár az esős idő miatt csak elvétve. De egy-egy tengerparton biztosan megnéztem volna a naplementét. Viszont annyit nem ért volna, amennyi plusz súly.

  • Derékalj: Szerintem nincs rá szükség, legfeljebb a strandon letenni a földre. Ráadásul nehezen is pakolható, azt hiszem.

  • Bivak: Nem vagyok nagy sátorban alvó, sokkal inkább szeretek a szabad ég alatt éjszakázni. De ez az út nem erről szólt, nem vittem hát bivak zsákot sem.

  • Zárható védőháló (hátizsákhoz): Sosem aggódtam a zsákomért, tulajdonképpen korábban nem is tudtam, hogy van ilyen. Aki sátrazik, bivakozik, az viszont vigyen, szerintem!

  • Kulacs: Kifejezetten szerettem cserélgetni a palackjaimat, az időjárásnak, igénybevételnek megfelelően. Volt 0,5-ös, 0,75-ös, 1 literes, 1,25-ös és másfél literesem is. Ráadásul így nem kell kiirtani a narancslé vagy Aquarius ízét a kulacsból a következő napon.

    Spanyolországban jól működik a szelektív hulladékgyűjtés, a sárga kukákba dobhatók a műanyag palackok.

  • Jegyzetfüzet: Helyette ott a fejem, ott volt a PDA.

3 komment:

szami írta...

egy alsógatya otthagyás?! nem kérdem meg mi történt:). barika:)pusza

judit írta...

komenymag? mire?
Judit

pandoukht írta...

Csak főzéshez vittem. Mert vannak dolgok, amelyek kömény nélkül nem az igaziak... Azért túléltem volna nélküle.