2008. június 9.

Megérkeztem (III.)

És meghoztam a villámlós-dörgős szépidőt. Ugyan a repülőm a múlt szerdán szállt le Ferihegyen, mégis most érzem úgy, hogy tényleg megérkeztem. Belépni a lakásba nagyon fura élmény volt, mint valami idegen hely, csak a megszokott emeletes ágyak helyett franciaágy, konyha, fürdőkád, erkély fogadott.

Ma viszont beültem a mondjuk-törzshelyemre, és két és fél órán keresztül ebédeltem a teraszon, végtelen nyugalomban. Kicsit néha szemerkélt az eső, de csak azért, hogy ne szokjak el tőle. Csalódni most sem csalódtam, itt úgy főznek, ahogy én. Mármint olyan felfogásban. Néha jobban, néha kicsit rosszabbul, de mindig jól.

Közben haladok a blog feltupírozásával is, a szövegeket is újra rendezem, egységesítem majd kicsit, ha elkészülök a hiányzó három nappal. Lehet, hogy a végére fogni fogom a fejem... Egy új érkezőnek egy ilyen blogot végigolvasni elég komoly büntetés lehet. Lehet, hogy ha elölről kezdeném a blogolást, kicsit másra koncentrálnék, talán megpróbálnék emberi minőségű fényképeket is csinálni, de így sikerült, így marad.

Ugyan ott az email cím a fejlécben, de arra bíztatok mindenkit, kérdezzen itt a blogon, hátha közérdekű a kérdése vagy a válasz. Jó volt, szép volt, aki habozik, menjen!

4 komment:

padlizsan írta...

Miért pont egy ennyire szervezett-keresztény utat választottál? Egyedül mehettél volna úgy is, hogy ne kelljen pecséteket gyűjteni, egyházzal találkozni stb.

pandoukht írta...

A Camino de Santiagonak valóban él egyfajta keresztény konnotációja a fejekben (erről mindjárt kommentezek még egyet). Ugyanakkor szerintem attól (lenne ma) keresztény, hogy mindenki elsődleges szempontként ezt tartaná szem előtt. Az én tapasztalatom szerint ez nincs így. Nem éreztem, nem észleltem, hogy egy keresztény úton mennék. Amikor jezsuita magánegyetemre jártam Bilbaóban, akkor sem volt olyan érzésem, hogy közöm lenne a katolikus egyházhoz (vagy az Opus Dei-hez). Letettem a pénzt és pont.

A szervezettség viszont szempont volt. Nem az egyedül menés volt a fő élmény. Néha, persze, az a nap legjobb része, de gyakran a megérkezés, ismerkedés, beszélgetés - és nekem természetesen Spanyolország még mélyebb megismerése. Ehhez pedig két dolog kell: viszonylag pontosan behatárolt szálláskör, és (ismeretlen) zarándokok. Hiába van Magyarországon is jelölt camino, mázsányí turistaút, kéktúra, ugyanezt nem tudod megélni itthon. Nem csak gondolkodni mentem, arra is akartam figyelni, mit mondanak mások. A pecsétgyűjtés pedig inkább szórakoztató volt, mint nyűg.

Egyházzal ráadásul alig találkoztam (háromszor aludtam monostorban, egyszer apácazárdában). A zarándokmise például - és ebben szerintem mindkét fél (r.k.e. - zarándok) meglehetősen sáros, hiába csóválta a fejét az egyik cerebráló pap -, jobban hasonlít egy focimeccsre, mint egy valódi misére, világi jellege van, katolikus felhanggal. Legalábbis én így láttam most. Persze lehet, hogy így akartam látni.

padlizsan írta...

Mondjuk volt egy ilyen sejtésem, mármint hogy ez csak annak keresztény, aki annak akarja látni, kb. mint a karácsony meg a húsvét. Na mindegy, csak úgy eszembe jutott.

pandoukht írta...

Na igen. Ezt írtam a fórumon arra a fölvetésre, hogy esetleg vallásossághoz kellene kötni a camino bejárásának lehetőségét:

A vallásosságot, mint feltételt, én elég óvatosan kezelném. Több szempontból is aggályosnak tartom a dolgot.

Pragmatikus szempontból: azt mondanám, hogy érdekes olvasmányokat találhatsz a zarándokút eredetéről. A katolikus egyház, mint oly sok más "pogány" szokásra (Európában, Latin-Amerikában stb.), alapvetően rátelepedett egy korábban már létező világvége-zarándokútra, Szent Jakab apostol sírboltjának állítólagos megtalálása, vagy, például Muxía esetében Szűz Mária kőhajón való megjelenése apropóján. Miért, milyen alapon zárnád ki azt, hogy nem hívők is találjanak okot arra, hogy végigjárják a maguk útját, akár spirituális, de nem vallásos szempontokkal a háttérben? Ahogy tették ezt évezredeken keresztül (vagy: már évezredekkel ezelőtt is).

Egészen száraz, praktikus szempontból pedig: Az úton (legalábbis az északi úton) a szállások elenyésző része egyházi fenntartású. Többségük önkormányzati, autonóm kormányzati, alapítványi-egyesületi vagy magánpénzből működik. Nem ismerem pontosan a Spanyol adótörvényeket, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a katolikus egyház fenntartását nem támogatják laikus adófizetők pénzéből is (tehát az egyházi fenntarttásúak sem tisztán azok). Az utak jelzését szintén egyesületek végzik, nem egyházi pénzből. Mi indokolja azt, hogy ezt a mai caminót kisajátísa egy vallási, egyházi közösség?