2008. április 9.

FON és az ingyen WiFi

Az előző postban mutattam egy kis térképet Budaörsről, néhány útponttal, Router címkéjű piros zászlócskákkal. Ezek félig-meddig ingyenes WiFi hotspotokat jelöltek. Hogy mi a WiFi hotspot, miért csak félig meddig ingyenesek? Lássuk:

A WiFi hotspotok vezeték nélküli internethozzáférést biztosítanak mindenki számára, akinek van WiFi-képes eszköze, és megfelel a hotspot üzemeltetője által támasztott követelményeknek. Az ember odamegy az adó közelébe, csatlakozik, és internetezhet. Mondjuk. A világ tele van ingyenes vagy fizetős hotspotokkal (a magyarokról itt találtok listát), ezek körét gazdagítja a FON.

A FON egy Spanyolországból kiinduló mozgalom, célja az, hogy ingyenesen vagy szerény térítés ellenében biztosítson WiFi hozzáférést az egész világon. (Biztos van más célja is, de ez a bevallott.) A hálózat kezdetben gyorsan bővült, mert ingyen biztosítottak mindenki számára WiFi routert (ez az az eszköz, amire szükség van a hotspot kialakításához). Ma már fizetni kell valamennyit a routerért (tulajdonképpen a FON tagságért), de a tagság előnyökkel jár.

Tovább után még több "hogyisvanez".

Ha létesítesz egy FON hotspotot, gyakorlatilag az összes FON tag hotspotját használhatod megkötések nélkül. Ha nem vagy FON tag, ha jól emlékszem 3-4 euróért válthatsz napijegyet, amivel az aznapi hozzáférésed korlátlan, de napijegy nélkül is használhatsz néhány Google szolgáltatást (térkép, levelezés stb.) FON-os WiFiken keresztül. Nem véletlenül, a Google befektetett a FON-ba...

A helyzet tehát egyszerű, vegyél WiFi routert, regisztrálj, üzemeltesd, és máris internetezhetsz, amerre jársz... Elvileg...

FON hotspotok

Ugyanis, a FON nem szankcionálja különösebben, ha nem megy 24/7 a routered, vagy valamilyen módon megakadályozod őket ennek ellenőrzésében. Ezért sok router valójában nem hozzáférhető (szürke karikák a térképen). A másik probléma, hogy ezek a rádióadók nem olyan teljesítményűek, hogy besugározzák a fél kerületet. Ha nem csengetsz be az üzemeltetőhöz, nem biztos, hogy elér hozzád a jel. De végülis, optimistán kell hozzáállni a dologhoz.

A piros zászlócskák pedig úgy kerültek a térképre, hogy a FON hotspotok koordinátái letölthetők, és a navigációs program meg tudja jeleníteni őket, fel tudja használni ezeket a navigáció tervezéséhez. Tehát, nem kell internet, hogy megmondja a Russa, hogy merre, milyen távol találom a legközelebbi hotspotot. (Ami persze lehet, hogy ki van kapcsolva, vagy egy belső udvarra néz. Próba szerencse.) Persze, beleszaladhat az ember nem FON-os ingyenes WiFibe is, van ilyenből is jócskán.

A lényeg, nem kell sorban állni a szálláson az egy szem gépért (ha van), bénázni az internet kávézókban, locutoriókban szenvedni a szörnyű nettel, elég leülni a napsütésben egy padra, és olvasgatni a leveleket. Már, ha az ember ezt akarja.


Tovább (FON és az ingyen WiFi) >

[út] GPS próba a budai hegyekben

Jó játék... Tegnap a Budai Tájvédelmi Körzetben voltam, csak egy rövid túrán – a múlt heti Budakeszi–Pilisvörösvárhoz képest ez kellemes kis séta volt –, de most nem az állóképességemet teszteltem, hanem egy kis PDA-t és vele a térképszoftvert. A turistautak.hu-n vagy a GPS & PDA site-ról letölthetők magyarországi topográfiai térképek, rengeteg turistaútvonal is jelölve van rajtuk. Én a Russával próbálkoztam, ami egy ingyenes térképszoftver.

Budaörs a Russával

Amikor üzemel a GPS, kis pötty vagy nyilacska jelzi, hol vagyunk, merre megyünk éppen. Ha az ember egyszer ezt kipróbálta, rájön, hogy bár rendkívül szórakoztató egy kiterített térkép fölött vitatkozni a többiekkel, hogy az elágazásnál akkor merre is kell fordulni, mégis vannak ennél szórakoztatóbb dolgok az életben. Ráadásul, ha egyedül megy, ilyen élményekre nem számíthat. Egyedül pedig kevésbé kellemes eltévedni; térkép nélkül elveszteni a rosszul jelölt turistajelzést (lásd: biatorbágyi piros kör) pedig kifejezetten káros az egészségre. Persze, azért így is elmentem egy éles kanyar mellett... Fölvehetők útpontok (például a következő szállás helye), ekkor a program jelzi, merre is kell szerinte mennünk, és kb. mennyi idő van még hátra az útból.

De mire jó még a GPS?... Fényképezni!

A kamera a fényképek EXIF (extra) infójába el tudja menteni a képek elkészültének helyét. Ez megintcsak kevéssé érdekes, ha papírképeket sorozunk albumba, de hasznos, ha egy utat dokumentálunk éppen. Képek elforgatásakor ezt az információt előszeretettel törlik a programok, így most az első próbákról csak állóképeim vannak, egy Picasa albumban.

A ===> után találjátok a képeket és az útleírást.

Íme:
Törökbálint - Csillebérc // sárga, sárga+ @ Picasa - (PicLens)


Az albumban (amit ezzel illesztettem ide) szépen látszik, hol készültek a képek. A minőség, hát, nem valami fényes, de ne temessük még a kamerát, felhős, esős időben fotóztam... Sajnos a Picasa mobil eszközökről használhatatlan, így nem biztos, hogy folyamatosan tudom majd frissíteni az albumokat.

Használható viszont a Panoramio, ami ráadásul a Google Earth fotóforrása is. Sőt, a wikiloc-é is, amiről most mesélek.

A wikiloc egy túraútvonal-megjelenítő és -megosztó oldal. Tipikus webkettes béta, használható is meg nem is, egyszerre zseniális és bosszantó. Vannak még hasonlók, a GPSies, például, de valamiért nekem a wikiloc jobban bevált. A hangsúly a megosztáson van, az utak kereshetők, megjeleníthetők, letölthetők (pl. GPX formátumban). Ha szeretnétek konvertálni, ajánlom a GPSBabelt, vagy online ugyanőt a GPS Visualizeren.

A wikiloc-os utakat mindig a post végére fogom tenni, mindig a "tovább" után (igen, az iframe miatt). Az alap, idézett változatban csak az út neve látszik, egy térkép, és a magassági adatok plusz pár apróság. Ha a címre kattintotok, megnyílik az anyaoldal, a nagy térkép mellett megjelennek az út fotói (ha vannak), és a térképre fölkerülnek a Panoramio képei, kicsi kék-fehér pöttyök formájában. A képeket lehet, hogy más Panoramio felhasználó készítette (értsd: nem én), nincs felhasználó-szintű összefüggés a wikiloc és a Panoramio között.


Ja, még valami, ami nagyon fontos lehet! A bő két óra alatt a rádiózás + fényképezés + térképnézegetés + rövid telefonálás kb. 15-20%-ot evett az aksiból. Az nagyon jó. Egy napi utat úgy néz ki, mindenképpen bírni fog.

És, hogy mik voltak azok a pici piros zászlók a Russa térképen Router felirattal? Arról mesélek legközelebb.


Tovább ([út] GPS próba a budai hegyekben) >

Elkezdem

Akkor hát, IMR... Ez egy blog lesz, az északi útról. Camiño, camino, Szent Jakab-zarándoklat, kinek hogy tetszik. Az északi úton (a térképen a zöld) a zarándokok öt százaléka jár, egész más a hangulata – mondják – mint a francia útnak, amiről sokan azt hiszik, hogy az egyetlen. Nekem ez lesz az első, de tegnap megszületett a második terve is: Leónból indulva Oviedón keresztül az északi, tengerparti úton. Hurrá.

Forrás: Cartografía GCAR - 1998

Sokmindenről fogok írni, a blog néha személyes lesz, és gyaníthatóan unalmas, néha csapongó, lesz hasznos is, és haszontalan. Az elején, az indulás előtt szakaszban több lesz a technológiai, technikai érdekesség, a fogyasztói társadalom nyomait magán viselő beszámoló. Aztán várhatóan dominálni fognak az útleírások meg az elmélkedés. Amiben a naplóm több lesz, mint az – általam olvasott – eddigi blogok: minden szakaszt próbálok dokumentálni, nagyon részletesen, GPS-szel is.

Két hét múlva indulok, addig még sokat fog változni a blog, kiegészül, finoman átalakul, talán valami design-t is kap. Meglátjuk mire lesz időm.


Tovább (Elkezdem) >