2008. április 17.

Útikönyv

A könyv szerzője a Jacobeo.net oldalt is üzemeltető Carlos Mencos. 2005-ös kiadás, spirálozott, 234 oldal, 14 x 23 cm, kb. 20 deka. A frissítések, kiegészítések, hibajavítások elérhetők online. A honlap fórumán (spanyolul) sok kérdésre választ kaphattok.

A könyv előnyei közé tartozik, hogy odafigyel a biciklisekre is, néha alternatív utakat ajánl, kimerítő listákad ad a szálláslehetőségekről. A látnivalók leírása nekem igazán nem hiányzik, sosem voltam az az útikalauz-forgató fajta. Ráadásul, ha az ember bemegy egy helyi turisztikai információs irodába, talál térképeket, katalógusokat a helyi látványosságokról. Persze itt minden egy helyen.

Tovább után a részletek.





Egy-egy szakasz leírásánál megtalálhatók (remegő kézzel ezt sikerült kihoznom a fotókból):


  • "Térkép" az útvonalról. Azért tettem idézőjelbe, mer annyira elnagyolt, hogy én ezt már nem is hívnám térképnek.

  • Legmagasabb pont, hossz, rövid leírás, főbb mérföldkövek, szintkülönbség-keresztmetszet.

  • A szakasz hosszabb leírása, tájékozódási pontok, főbb települések említésével (ezekről néha csinos fotó, ismertető).

  • Egy-egy kiemelt látnivaló rövid ismertetése, fotóval.

  • Turisztikai információs irodák és szállások címe, telefonszáma.

  • Nagyobb városoknál útvonalterv térképpel a szállásig.

Nagyjából ennyi. Mindez 28 euró körül, postaköltséggel. Nem igazán tudok más könyvről, ami az északi úttal foglalkozna, ilyen részletességgel.


Tovább (Útikönyv) >

2008. április 16.

[út] Pilisvörösvár–Esztergom (meg egy kis extra)

Épülő gázpásztán átmászni nem jó. Ettől még vicces lehetne, de nem az, higgyétek el! Kinéztem a pilisi sárga jelzést, sokat nem variáltam, méricskéltem, kb. 28-30 kilométeres utat akartam, annak tűnt. A meglepetés az első óra után ért, bár a turistautak.hu térképe is jelölte, nem olvastam, nem figyeltem, nem számítottam rá. Ahogy kibukkantam egy tisztásra, láttam valamit, amiről egyből egy szó jutott eszembe, NAGY betűkkel: természetrombolás. Nem vagyok zöld aktivista, nem ismerem a körülményeket (később olvastam kis közleményeket, hogy mennyi új erdőt telepít a MOL), egyszerűen ez jutott eszembe.

Éppen arra dolgozgatott egy nagyon kedves helyi arc, megkérdeztem, hol tudok átjutni. Nagyon nem nyugtatott meg a "tíz kilométer erre, vagy visszafelé" hozzászólással, de mivel vissza nem fordulunk, gondoltam, valahol-valahogy csak megoldom. A gázos cégnek annyira futotta az erejéből, hogy A4-es lapokon kérték meg a turistaközönséget, hogy ne menjen a munkaterületre. Hogy 2-3 kilométeres körzetben egy kis gyaloghidat vagy pallót lerakjanak, az nem. Gondolom, féltucat turistaút keresztezné az árkot.

Mentem hát az orrom meg a térkép után, pár plusz kilométert és tizenszáz méter szintkülönbséget a lábamba pakolva, és találtam egy kerülőút felfestést, ami valószínűleg még akkor készült, amikor félkész volt az árok, ugyanis a kerülőút végén hasonló látvány várt, mint korábban, csak más színű volt a kikapart föld. Akkor úgy döntöttem, hogy mintha a túloldalon látnék egy lankásabb részt, ott én ki fogok mászni! A fotók nem igazán adják vissza az élményt – a cső átmérője 1,10 körül lehetett, nem mértem. (Szegény kamera ma sem bizonyított, felhős volt az idő.)

Pilisvörösvár - Esztergrom // sárga @ Picasa - (PicLens)


További kalandokért, térképért és némi caminós infóért kattints!

Az elhatározás csak addig volt nehéz, amíg le nem dobtam az árokba a cuccom, az árokból a túloldalra kidobni már mindegy volt. Lentről határozottan más perspektíva várt, lanka sehol, kettő negyvenes földfal fölöttem... Nagyjából kis ugrással elértem a fölső peremét, ami persze omlott. Megpróbáltam létrát rugdalni a falba, de egy 50 centis lépés után fölfelé, csúsztam negyvenet lefelé (amit persze hatvannak éreztem), de amikor szemmagasságba ért a perem, éreztem, hogy menni fog ez. Kb. két perces küzdelemnek tűnt, valószínűleg kevesebb volt, de fölérve eltöltött az a jó érzés, hogy kikecmeregtem valami szar helyzetből (amibe persze én kevertem magam). A gázcsövön átmászni már nem volt kihívás.

A túlparton Páloskútig eseménytelen erdei utak, sárdagonya. Néha már annyi sár volt a talpamon, mint Garfieldnak, amikor esős időben betrappol az utcáról Jon házába. Páloskúton újratöltés, három kék-kút is van a faluban, gyanítom pálosok már kevesebben. Páloskút (hm. lehet, hogy Klastrompuszta a neve?) után finom küzdelem a szintvonalakkal, semmi veszélyes, tulajdonképpen szemlesütve eloldalogtam Dobogókő mellett. Itt fordult meg először a fejemben, hogy a kerülő miatt rövidítek. De mivel a reggeli kapkodásban pénz (és kaja) nélkül indultam el, nem a bizonytalant választottam. A következő Pilisszentlélek volt, a fölső részén minden második udvaron egy UAZ állt. :) Innentől tökéletesen semmilyen volt az út, és az egyre sürgető esti program miatt egyre nagyobb tempóval mentem, a végén még futottam is. De a vonatot így is lekéstem tíz perccel, lekéstem az esti céges barátságos meccset is, még egyszer elnézést kérek mindenkitől, én sajnálom a legjobban. Kicsit úgy érzem, annyi mindent szeretnék még belesűríteni ebbe az egy hétbe, hogy ideje lenne elkezdenem gondolkodni, mit hagyjak ki, mit mondjak le... Elértem viszont a meccs utáni fakultatív programot.


Mi köze ennek a Caminóhoz?


Sok. Egyrészt visszaúton az útikönyvet olvasgattam, ami egy bő hónap után végül megérkezett Spanyolországból. Olyan nagy pánik nem ült rám korábban sem, és kicsit ezt igazolva is látom. Jó a könyv, de szerintem messze meg lehet lenni nélküle. Ha az oldalt linkelt site-okról elmentitek a szállásokról az alap infót, az a rutinos túrázónak elég, szerintem. Ha lenne időm, inkább a többi infót is letölteném, és vinném magammal elektronikusan, így viszont plusz 20-30 deka lesz a zsákban.

A könyvben azt olvastam, hogy a kantábriai autópálya építése szolgálhat a gázvezetékhez hasonló meglepetésekkel, érdemes erre fölkészülni! Holnap szentelek egy rövid leírást a könyvnek.

Magánügy, de a bokasérülésemmel úgy érzem nem lesz baj, a mai út sokkal jobban kicsinálta a térdem. Semmi komoly, de azért érzem. Egy napig gyalogolni kaja nélkül, ezt is túl lehet élni.

A másik, amit ma tanultam: a lélegzős high-tech ruhákban is úgyanúgy leizzad az ember, mint egyébként, de egészen máshogy szárad. Út közben, folyamatosan. Ebben a hideg időben (8-10 fok) a polár + kabát egyáltalán nem tűnt túlzásnak, a sapka néha igen, biztos, hogy viszek fejkendőt is az útra. Ahogy a cipőmet lemostam egy kútnál, éreztem, hogy az impregnálás nemhogy egy életre, egy pár hétig sem tart. Vagy én csinálok valamit rosszul.

Ennyi a mai téma, még a helyére heggesztem a wikiloc-os térképet, holnap még próbálok a gázos kerülőről egy mininézetet összerakni, tanulságul. (Amúgy nem tudom, mi lelte a GPS-t de 90%-ot ledarált az aksiból, elemezgetem ezt még... Ráadásul két ponton el is vesztette a műholdakat - az egyik ebből a gödörből kifelé volt :) A 0 méteres tengerszint feletti magasság kicsit gyanús (114 méter más források szerint).


Tovább ([út] Pilisvörösvár–Esztergom (meg egy kis extra)) >

2008. április 14.

Készülődés

Alig több, mint egy hét van hátra, szépen alakulgat a csomagom, talán jövő hét elejére már meglesz mindenem, ami a listámon most szerepel. Aztán elképzelhető, hogy a következő forduló a "mit ne vigyek" lesz... Egy biztos, a Super8-as kamerám jön!

Holnap délelőtt már nálam lesz minden vízálló cucc, remélem délután esni fog, rögtön ki is próbálom, föl is avatom őket. Egy-egy darab tömege néha aggasztó, de amíg nincs minden együtt, nem f*sunk... Néha olyan érzésem van, hogy kissé túltervezem az utat (napelemes akkutöltő, esőnadrág, fejlámpa, külső billentyűzet a PDA-hoz stb.), de majd kiderül.

Más: ma kicsit teszteltem a WiFihez jutás lehetőségeit.

Tegnap a Hotspotter-on kinéztem egy szabad hotspotot Szekszárdon (Menta Bár Kávézó és Koktélbár), és a reggeli napsütésben (az egyébként zárva levő hely előtt), egy padon üldögélve letöltöttem a leveleimet, amikre szükségem volt hogy tudjam az ügyeim intézni.

Baján szórakozásból megpróbáltam megkeresni egy közeli FON-spot-ot. Nem sikerült. Délután pedig Szeged belvárosában próbálkoztam egy másikkal. Köszönöm priorit-nak, hogy ott volt és üzemelt. Sikerült megnéznem a menetrendet. :)

Az útikönyvről a tovább után.

Szomorú hír, hogy a Jacobeo.net-ről rendelt útikönyvem nagyon nem akar megérkezni. A szerzőtől/kiadótól annyi segítséget sikerült kicsikarnom, hogy "már meg kellett volna érkezzen" és "mindig megérkeznek". Nem biztos, hogy a Magyar Posta a ludas, de mostanában nagyon sok van már a rovásukon. Nem igazán kedvelem a céget. Egyelőre úgy néz ki, útikönyv nélkül vágok neki.

Még egy apróság, a wikiloc-on lehet csoportosítani utakat, ezt eddig nem tudtam. Íme egy példa, egy biciklis kolléga járta nagyjából ugyanazt, mint amit én fogok. Vigyázat, kicsit erőforrásigényes!


Tovább (Készülődés) >

Utazás, oda-vissza

Ha valaki nem saját ajtajától indul gyalog Santiagóba, sok helyen sokfélét olvashat az utazás lehetséges módozatairól. Az északi útról nyilván kevesebbet. Itt most leírom én hogyan fogok utazni, és miben érdemes még gondolkozni.

A fapadosok megjelentének két nagy előnye a zarándok számára: repülnek pici, a fővárosoktól távoli repülőterekre, és mivel a repterek picik, alacsonyak az illetékek, a fapadosok többnyire olcsók. (Ráadásul ezek a pici repülőterek néha nagyon közel vannak a városokhoz, jó közlekedéssel.) Mivel az ember többnyire nem egyik napról a másikra dönt úgy, hogy utazik, jó előre megveheti a jegyeket is.

Odaút


Már nem is tudom, hol bukkantam rá, hogy van Biarritz-Bayonne-Anglet mellett egy polgári repülőtér, és miért nem jöttem rá időben, hogy a San Sebastián-i reptér gyakorlatilag Irún mellett van közvetlenül. Mindenesetre Biarritz mellett döntöttem.

A flylowcostairlines.org nagyon jó tippeket ad a fapados átszállásokról, erre indultam el. Sajnos a Ryanair vonzó árai lehetetlen csatlakozásokkal párosultak, így vegyes-vágott lett a dologból.

Részletek és tanácsok a tovább után.

BUD - CDG: MALÉV, ápr. 23. 12:50-15:10
CDG - BIQ: EasyJet, ápr. 23. 18:05-19:30

Itt álljunk meg egy-két szóra!

A hagyományos légitársaságok értékesítési gyakorlata szerint az egyirányú utazás ára többszöröse a menettértinek, így meg kell jelölni egy visszaút dátumot is. Mivel nem Párizson keresztül jövök vissza, teljesen mindegy mit adok meg, vagyis mégsem, érdemes a legkedvezményesebb időtávot választani.

A fapadosok többségénél (állítólag a Ryanair kivétel), a meghirdetett árra még számos felár rakódik: csomagdíj (meg lehet úszni ingyenes kézipoggyásszal is, kést végülis lehet kint is venni...), helyfoglalási díj, elsőbbségi felár, és... bankkártya-tranzakciós díj. Ilyet máshol még nem láttam. A lényeg, próbáljatok Visa Electronnal fizetni, az állítólag ingyenes.

Na, szóval, már majdnem ott vagyunk, csak Irúnba kell eljutni. Keresni az SNCF európai honlapján érdemes (tgv-europe.com), vagy a PESA busztársaságnál. De vonat lesz ebből...

Biarritz - Irún: SNCF, ápr. 23. 20:15-20:46

Ez az optimista változat, utána van még egy vonat. A reptér és a pályaudvar nagyon közel van egymáshoz. Az SNCF megdöbbentően gyorsan, felár nélkül postázza a papírjegyet Magyarországra!

Megjegyzem, ha nem vettem volna meg a jegyem, most valószínűleg egy Budapest-Madrid-San Sebastián repülőút mellett döntenék, onnan rövid séta Irún. A BUD-MAD utazás pedig megoldható Malévval vagy SmartWings-szel, utóbbi fapados. A Barajas-i reptéren elég nagy távolságok vannak, érdemes előre érdeklődni, mi merre...

Irún Párizsból is elérhető TGV-vel, nagy árkülönbség a leírt változathoz képest nincs, időbeli sem igazán. Eggyel kevesebb átszállás, kis kalandozással Párizs belvárosában.


Visszaút


Sokat nem magyarázok, ennél jobbat szerintem nehéz találni:

SCQ - BCN: clickair, máj. 28. 8:55-10:25
BCN - BUD: clickair, máj. 28. 11:50-14:35

Santiago de Compostelából az Empresa Freire buszaival is ki lehet jutni a reptérre. Menetrendek a honlapon, szigorúan csak Internet Explorerrel... Khm.

Ár


Ez így összesen kb. 85-90e forintomba került, de 10-15-öt simán lehet ebből még faragni. Nagyjából 6 héttel az indulás előtt már érdemes megvenni a jegyet. Nyári időszakban lehet, hogy még korább. 5 hét a határvonal, egy hónap már kis bukó.


Tovább (Utazás, oda-vissza) >