Volt egy kis időm, és megnéztem, mi történt a Panoramión (geofotótár) és a wikiloc-on (túraútvonal könyvtár), amíg én gyalogoltam. Mindkét szájtot aktívan fejlesztik, látható, látványos eredményekkel.
Nyilván, akit érdekel bármelyik, kövesse a blogját, de ennek a két újdonságnak most örülök. Figyelemfölkeltek, tehát.
Google Earth 3D nézet a böngészőben, Nézz körül! képsorozatok. Mindez a tovább után.Google Earth 3D a wikiloc-on
Elkészült a Google Earth plugin (béta, persze, mi más lenne), a wikiloc-os fejlesztők érdeme annyi, hogy ezt pár hét alatt elérhetővé tették a szájtjukon is. A részletes nézetben az EARTH gombocskára bökve lehet elérni a 3D látványt. A .kml fájlok eddig is letölthetők, megjeleníthetők voltak, de most már (természetesen a plugin telepítése után) a böngészőben is látható a kívánt útvonal, a domborzatra feszítve.
A plugin jelenleg az Internet Explorer 6-os és 7-es változatán, és a Firefox 2.x-en fut, kizárólag Windows platformon. Az útvonalak elérhetők az Utak fülre kattintva a blog tetején (vagy az egyes szakaszok leírásánál).Nézz körül! Virtuális séta a Panoramión
Ehhez nem kell más, csak a flash lejátszó. Ha egy adott fotó környékén elég sok másik van, megjelenik a kép alatt egy Look around nevű link. Erre kattintva egy érdekes, interaktív felület jelenik meg. A jobb oldalán látható a környező képekből összeállt galéria. Eddig semmi különös. Viszont, ha a kép fölé visszük az egeret, akkor 3D-t idéző módon „forgathatjuk a fejünket”, „sétálhatunk” a kép terében. Egy kattintással egy másik képre juthatunk, az új perspektívát a régi helyébe állítva.
Például ebből a képből kiindulva négy lépésben:
Néha persze elég furcsák az átmenetek, máskor viszont megdöbbentően életszerűek, ezért azt gyanítom, hogy nemcsak a földrajzi koordinátákat veszi alapul a szoftver, hanem valamiféle képfelismerést (olyasmit, amit a panorámakép-készítők) is használnak a srácok a képgráf képzésekor. Az egymáshoz kapcsolódó képek gyakran egészen más időpontban, különböző felhasználók keze által készültek. Sűrűn látogatott helyeken jól el lehet vele nézelődni.
A spanyol-amerikai mikronovellákról
-
A Fiatal Írók Szövetsége *A latin-amerikai kultúra társadalmi kontextusa*
címmel változatos programkínálatú konferenciát rendez október 2-3-án
(péntek-sz...
8 éve
2 komment:
Izé, időnként nem szívás egy kicsit ez a GPS? Vagy saját akaratodból mentél az első napon jó 36 kilométert 23-24 helyett? :)
Egyébként marha jó ez az egész, belemerültem a böngészésbe :)
Ngabor
Tulajdonképpen igen. Az első nap kicsit a rutintalanság, meg a lelkesedés vitt bele a hosszabb távba. Szerettem volna a Szent Jakab hídtól indulni, francia földről. Onnan a jelzéshez visszakeveredni: plusz táv. Fuenterrabíát meg akartam nézni, buszozni nem akartam: plusz táv. A rutintalanság az volt, hogy onnan visszamentem a jelzéshez, nem egyenesen másztam meg a Jaizkibelt, el is fogyott az üzemanyag, kicsit sajnálom is, hogy nem mentem föl a tetejére. Utána már gyakorlatilag csak Lezo felé kerültem nem egészen tervezett módon, de jelzést követve, így jött össze a plusz tizenpár kilométer.
A GPS pedig csak akkor szopás, ha lemeríti a gépet. Akkor nem tudsz fényképezni, nem tudsz telefonálni, sms-t írni, és azt sem tudod, mennyi az idő. De az, amikor látod a térképen, hol vagy, felbecsülhetetlen segítség (volt nekem). Egyébként bár a wikilocról letöltöttem pl. a primitivo szakaszait, nem sikerült a térképszoftverrel megetetnem őket, nem láttam, nem követtem a térképen, hogy merre „kell” mennem (csak az utolsó két és fél szakaszon, mert azok rajta voltak). De nem is hiányoztak igazán.
A wikiloc-kal amúgy én is elbabrálgattam, ahogy nézegetem a műholdas/légifotós térképeket, néha nagyon átjelölném az utat, biztosan más felé mennék most, mint akkor tettem. Egyébként Felipe, a bringás srác, akivel Santanderben találkoztam, mondta, hogy a wikiloc-ról nyomtatott magának térképeket. A Panoramiós kiscsillagokkal pedig így utólag meg tudom nézni, hogy mit hagytam ki, mit láthattam volna arra, amerre nem mentem, szórakoztató, szeretem.
Megjegyzés küldése