[út] Irún - Donostia (San Sebastián)

A mai ajánlott penzum 26-28 kilométer volt. Én mentem 36-ot. Tegnap a szállásgazda szépen elmagyarázta mit ajánl, meg nekem is voltak emlékeim Hondarribia (Fuenterrabía) szépségéről, tettem arra egy kerülőt. Mivel nem tudtam pontosan, merre kell továbbmennem, tényleg kerülő lett. Mindenesetre nem kihagyhatatlan. A faluban éppen általános iskolások szaladgáltak akadályversenyen, vicces feladatokat oldottak meg egyenruha-melegítőben. Aztán megtaláltam a nyilakat, és követtem őket fél órán keresztül, majd elvesztettem az utat, jó időre.

Érdekes még, hogy a „Buen camino”-zásra vényleg van példa. Reggel még szinte föl sem ébredtem, már leköszönt egy biciklis csapat. Később még többen, főleg az idősebbek.

Amúgy fontos: Spanyolországban a turistautakon van egy elmés jelzés, ha elvétesz egy fordulót, elágazást, X alakban festett jeleket találsz, hamar. Én is láttam egy csomót egy kupacban, de csak egy órával később jutott eszembe, hogy ott kellett volna másfelé mennem. És mivel volt egy nagyon képszerű leírásom a tegnapi nénitől, aminek a megfelelője ott volt előttem, és volt nálam egy nagyon részletes szintvonalas térkép (nagyon jó, kicsit magabiztossá tesz), nekiszaladtam a szintvonalaknak az ösvényeken.


Tovább is van, mondjam még?

Nem érdemes mindenhol utánam tartani, volt ahol szúrós dzsungelen törtem át, csak hogy visszafordulva ismét megtegyem ezt. Volt, ahol forrást kerestem, ami nem volt ott. Ma egyértelmű lett számomra, hogy nem kell/érdemes mindig a jelzett úton menni. Amikor 10 kilométer után újra megtaláltam, úgy megörültem neki, hogy egyből követtem, rövidesen betonon, egy olyan városba (Lezo), ahol semmi dolgom nem volt. Hacsak valaki nem akar hídon átkelni a kishajó helyett, nem érdemes arra menni. Inkább tovább a hegyen Pasajes-be. Pasajes egy (két?) pici falu a folyótorkolat mellett.

Egy öregúr volt a kalauzom, De igazából olyan sűrűn jár a zöld-fehér bárka, hogy nem lehet eltéveszteni. Az út sajnos csak fél perc. Utána már közel a Faro de la Plata világítótornya, ahol szokásommal ellentétben az „idegeneknek belépni tilos” tábla hívószavának is ellenálltam, és mentem tovább. Később megint elvált a piros-fehér és a Szent Jakab út, nem tudom, miért. A turistaút izgalmasabbnak tűnt. Aztán rohanás San Sebastiánba, annak is a túlsó végére, körül se néztem, oda akartam érni. A szálláson egy szobában négyen voltunk, sok zarándokkal nem futottam össze. A lányokat meg eldugták. Fotót nem csináltam, de a szállás rendben volt, asszem 13 euróért, reggelivel. Ami nem téliszalámis zsömle tojásrántottával, errefelé a ColaCaóba mártogatott Albert kekszet is reggelinek hívják.

Irún - San Sebastián @ Picasa - (PicLens)