[út] Donostia (San Sebastián) - Zarautz (Zarauz)

Valaki elmondhatná nekem, mi kell ahhoz, hogy külföldön is tudjam használni a WiFi-t... Itt ülök egy bárban, megkaptam a WiFi kulcsot, csatlakoztam, de mégis semmi. Mintha DNS problémák lennének, olyan. Lehet, a DHCP nem jó a WiFi spotokban...

Sebaj, legfeljebb csúszom a beszámolóval. A mai szakasz 23 km volt (Átálltam egy másik programra, ez mintha pontosabban mérne. Mindenesetre ma valahogy kikapcsoltam véletlenül, az orioi strandon tett kalandozásom így nincs a logban.), eseménytelen, unalmas. Ma reggel elmentem naptejet venni, egy illatszer boltban vagy hatvan közül válogathattam, aztán irány az út. (De előbb még ittam egy Leche Pascual gyümölcsleves tejet, ami kicsit olyan, mintha jófajta szörpöt öntenénk sovány tejbe, de igazából nagyon jó, imádom. Az egyik dolog, amiért Spanyolországba járok...) A piros-fehér (piros, mostantól) már az út elején letér jobbra, és csak 10 km múlva tér vissza. Ma azt mondtam magamnak, semmi különút, csak egyszerűen, röviden, gyorsan. Aztán jött egy turistaeligazító tábla, és mentem is le a partra. Így mondjuk elmentem egy pár látványosság és egy szállás mellett is, de addig annyira eseménytelen volt az út, hogy nem bánom. Ezentúl, ha a piros a part felé tér le a caminóról, mindig arra megyek.

Az oriói szállásról azt írta egy ajánló, hogy érdemes oda visszavonatozni (EuskoTrennel, az az itteni HÉV) Zarautzból a nap végén, és ott megszállni. 7 euró (az most kilenc lehet), talán vacsorával, reggelivel, amit a háziasszony készít. Hidromasszázsos tussal. Ezt olvastam, de amikor megérkeztem a zarautzi szállásra, nem nagyon volt már lendületem utazni, maradtam. 20 pénz, külön szoba, modern kóter. Még közösségi helyiségek sincsenek, hogy összebandázzon a társaság. Nem az igazi. Amúgy itt is mindenki beszédes, ha rosszabbul beszélsz, automatikusan jobban artikulálnak. Amikor jobban megy, csak mondják.


Egyéb baszkságok a tovább után.

Még Orio előtt szegezte nekem egy sétáló bácsi a túrabotját, meg a kérdést: Csak így, egyedül? Aztán az igenlő választ hallva elmondta a nagy igazságot: Aki egyedül megy, az legalább nincs rossz társaságban. Az én esetemben azért ebben nem lennék biztos... Közben az izzadtság és a szintetikus anyagok kapcsolatából származó új szagokkal ismerkedem.

Orióban kicsit elbújtam a tűző nap elől (az, hogy a napsugaras töltő szépen muzsikál, az azt is jelenti, hogy én közben leégek), a térképen jelölt egyetlen zöld folton, a játszótéren hallgattam kis zenét, olvasgattam a tapaszok használati útmutatóit. Orio is szép kis hely. A belvárosban szinte minden házon leírás. Tipikus XV-XVI. századi, reconquista idején termett pici halászfalu. Aztán megint a nap, és a helyi txakoli borút, úgy látszik itt is van ilyen. (A txakoliról majd mesélek, az első [gasztro] bejegyzésben.) Közben nézem, hihetetlen, hogy pörög itt a srác a pultban. Egy pillanatra nem áll meg.

Amúgy elindultam Argiñano éttermébe (a legismertebb spanyol tévémesterszakács), hogy elköltsem két-három szállás árát, de leragadtam a net miatt, ami nem megy. Van ez így, az első vacsorabeszámoló késni fog. Érdekes hallani, ahogy itt közben a népek beszélnek, ki spanyolul, ki baszkul. Gipuzkoa (Guipúzkoa) az a tartomány, ahol az emberek nagy része tényleg beszéli az euskerát. Tegnap pl. a baszk nyelvű wikiloc-kal küzdöttem a szálláson. Ja, a főtéren éppen könnyű péntek esti tüntetés zajlott a baszk (politikai?) foglyok baszk földön történő bebörtönzéséért, itt ez napi téma. Gernika környékén majd örülni fogok, ha valaki szóba áll velem spanyolul...

Most megyek, megpróbálok így tíz körül valami kaját találni, aztán alvás. Indulás előtt mostam is, a mosószappan lenyűgöz, tényleg. Az öblítőt meg otthon felejtettem. Majd csak túlélem.

San Sebastián - Zarautz @ Picasa - (PicLens)