[út] Castro Urdiales - Guriezo

Reggel strandolás, sokat evés, pihenés, újra az alberguében alvás jár az eszemben (bár ehhez orvosi papír kellene, elvileg). Aztán találkozom Angelikával, akinek az előző nap után kis térdproblémái vannak, ő sem megy tovább. Reggelizünk, a helyi öregektől láttam, hogy ehhez a bor dukál, jó lesz nekem is. Ekkoriban mondja először Angelika, hogy lúdtalpasan járok, és hogy lehet, hogy a cipő az oka. Amikor cipőt vesztek, erre is figyeljetek oda, mert a térdet, bokát megterhelheti. Maratoni futó, ő csak tudja.

Aztán irány a strand, piknik, napozás, én fürödtem is, más még nem merészkedett a vízbe. Ha jobban süt a nap, egész kellemes lett volna. Aztán az „hay sardinas” tábla vonzásának engedve betértünk egy helyi kis bárba, friss szardíniát enni. Amilyen nyugodtak a spanyol emberek, annyira pörög a pult, hatalmas a forgalom. A legjobb tanácsadó, amikor helyet kerestek az, hogy hol van a legtöbb ember. Csak mindig a spanyol ebéd-/vacsoraidő előtt fél órával érdemes menni, mert utána minden tele van.

Castro Urdiales halász nagyhatalom, a kikötőben levő bárokban mindig frissek a tengeri herkentyűk, és olyan a választék, hogy meg sem próbálom leírni. Próbáljátok ki a kis tengeri csigákat! A kikötőtől egy utcányira, az óváros határán pedig van egy utca, tele éttermekkel, ott érdemes bejelentkezni egy paellára, mindig friss, igazi vasserpenyős, újságpapírral letakart paellát kaptok, nem mint a műanyag, fényképes étlapos helyeken.


Megint megyünk...

Aztán fél négy körül csak mozgolódik a láb, ha nem is Laredóba, de Guriezóba csak elmehetnénk, papíron kb. 12 kilométer. Tengerpart, aztán folyópart, nagyon nem ízlik az út, de csak odaérünk (ezt az utat sem vettem, de 15 kilométer lehetett), a Pontarrón bárban kedvesen fogadnak, megkapjuk a kulcsot, iszunk egy pohár bort is, 60 cent fejenként, de ekkor még nem fogunk gyanút.

Az albergue takaros, az utolsó vendég előző nap járt ott, minden másnap azért arra téved valaki. Szép a kilátás a folyóra, válogathatunk az ágyak között. A vendégkönyvet olvasva találni érdekes bejegyzéseket, évente egy magyart is.

A vacsorához leszaladok egy üveg borért, az ár: 2,50 hallatán nem hiszek a fülemnek. Nem a boltban, egy bárban, Spanyolországban vettünk 600 forintért egy palack bort! Tessék ezt jól megforgatni a szájban, na olyan is volt. Nem ihatatlan, de főzni nem főznék vele. Sajnos a háromszoros léptékű vécépapírgurigáról elfelejtettem fotót csinálni.

A fogmosásról eszembe jutott a Lovage, a viaduktokról meg a Lard Matuska Szilveszteres száma, ebből lesznek a mai zenék. Aztán reggel mentünk tovább Colindresbe.

Castro Urdiales - Guriezo @ Picasa - (PicLens)