[út] Hanák Kolos túra

Nem tudom, hogy kezdjem, pedig tegnap 3-4 bevezetőt kitaláltam (nem, ez nem az egyik). Elmentem a Hanák Kolos teljesítménytúrára, mint az utolsó fizikai felkészítő szakaszra a zarándokút előtt. Úgy alakult, hogy azt modelleztem, milyen lesz, ha a caminón esetleg valamelyik este régi/új ismerősökkel mulatunk, másnap pedig egy-kétezres szintkülönbségekkel kell megküzdenem (mondjuk, esőben, sárban, jégben). Rossz lesz. Nagyon! Fizikailag, persze. Mert amúgy élveztem. Azt hiszem...

A péntek esti céges buliból 5:10-kor értem haza, 5:30-kor indultam a Népstadiontól induló buszhoz (még jó, hogy nem volt annyi időm, hogy odategyek egy kis olajat a sült krumplihoz, és nem dőltem le öt percre, pihentetni a szememet... de erről majd a „hogyan gyújtsuk föl a lakást álmunkban” postban...). A Kékesnél találkoztam a többiekkel (csókoltatom őket), kis tea, beszélgetés után startoltunk fél tíz előtt picivel. Ha legutóbb azt írtam, sárdagonya, most gyakorlatilag sátrenger várt minket. Az első 1-2 órában esett, a Muzslán elkapott még minket egy zápor-zivatar (jég is esett, én úgy láttam, vagy képzeltem, közben, utána jéghideg szél). A kettő között tulajdonképpen nem volt rossz idő, féltávnál még a nap is kisütött. Viszont mindenhol az úton sár, ujjnyi vastagtól bokáig érőig (ez volt a gyakoribb), változatos szinű, sűrűségű, csúszós vagy marasztaló sár. A leírásban nem tudok túlozni... Néha olyan érzésem volt, mintha egy lefelé tartó mozgólépcsőn mennék fölfelé, amit még le is borítottak sárral. Közben a másnapos fájdalom, dehidratáció meglepően keveset bántott (ahogy coach McGuirk mondta: „Nem szomjas vagyok... dehidratált. Nagy különbség.”).

Maradék a tovább után.

Végül a 36 kilométert úgy 10 és fél óra alatt küzdöttük le. A sárban hempergés iszonyú energiákat vitt el, ráadásul roppant lehangoló volt, talán száraz időben hoztuk volna a kilenc órás szintidőt... valószínű. Persze az is kiderült, hogy a kondim messze nem olyan, amilyen szerettem volna, hogy legyen az út elején (többnyire én voltam a hátvéd). A GPS mindenesetre hamarabb föladta, mint én (pontosabban: föladta), a Muzslára fölfelé gyaloglás közben kikapcsoltam. Nem is másolom ide a csonka logot, itt megtalálja, akit érdekel (két képet csináltam egész nap, ezeket itt). Elgondolkodtató, hogy mintha távolságban, és szintkülönbségben is többet mérne, mint a valós értékek, lehet, hogy kicsit simítani kellene a görbén. A leállításkor még biztosan hátra volt 10-11 kilométer.

Most, hogy majdnem 10 órát aludtam (nálam az rengeteg), kicsit árnyaltabban látom a tegnapi vergődést, tulajdonképpen volt olyan dimenziója, ami kellemes volt. Három hét múlva várhatók hasonló bejegyzések.

Szerk.: Megvannak az eredmények. A ~690 indulóból ~350-en fejezték be a 36 km-t szintidőn belül, ha jól értem. Ennél kisebb arányban csak négy éve futottak be. A maradék 300+ indulónak kicsit több, mint a fele kiszállt valahol útközben.

Tecknikai közlemény: kísétleti jelleggel fel lehet iratkozni a blog email értesítőjére. A feliratkozó-megerősítő felület sajnos angol, a feliratkozáskor megjelenő betűk beírása után a rendszer visszaigazoló levelet küld a megadott email címre. Szerk.: az értesítő könnyen lehet, hogy a spam közé kerül (gmail esetén szinte biztos)...