[út] San Esteban de Leces - La Isla

Hihetetlen, hogy amikor az ember este úgy érzi, hogy na, holnap most már tényleg nem lesz képes egy lépést sem megtenni, és éjszaka fölébredve a lábai helyén valami meghatározhatatlan formájú fájó izét talál, akkor reggel fölkel, és... Egy fél óra múlva úgy érzi, hogy tulajdonképpen ma sem rosszabb semmivel, mint tegnap volt. Későn keltem, későn (10 után) indultam, addig a Ministry Al Jourgensen előtti diszkópop lemezét hallgattam, fejhallgató híján hangosan. Az utolsó szám, az Isle of Man első soraira indulok: "Nice place, clean water, fresh air, blue skies."

Az iram gyógytempó, szűk egy km/h-val az átlagos alá esik, hamar. Az asztúr falvak, amiken az út átvezet, elsősorban abban különböznek az eddigiektől, hogy ezek tényleg falvak, és mindig tartogatnak meglepetéseket. Aztán tengerpart, sétány, szép, de már ismerős.


Találkozás, megint.


Kicsivel La Isla előtt, egy kávézónál megint összefutok Beatéval, akinek mesélek a tegnapi napról, enyhén panaszosan. Aztán ő mondja: egy ír figura? Brian? Igen, ott aludt ő is az alberguében, és be nem állt a szája. Gyalogolsz egész nap magadban, aztán este meg csak ezt hallod, bla-bla-bla... Neki sem lopta be magát a szívébe Brian. Beate mondja, hogy La Islában van egy szép albergue, a strandon, konyha is van. Egy kanyarban leülök gondolkodni, és nem vállalom a plusz 16 kilométert, az esti érkezést Sebrayóba (ahol se bolt, se étterem).

Igazi strandidő, kicsit bámulom a vizet, aztán tíz perc alatt megtalálom Angelitát, aki a helyi vendéglátó, ő vezet a szállásra. Ahol rajtam kívül csak Jon, egy holland férfi van, aki félúton, Oviedóból visszafordult. Kicsit óvatosan kezelem, mindenre bólogat, és háromszor-négyszer egymás után is kimondja néha az "igen" szót. Nem vegetáriánus, de az állatokat élve szereti... Gyanús. :) Egy hospitalera mondta nem olyan régen, hogy a zarándokok egy része (nem kis része) nem egészen komplett. És nem kell jóra gondolni... Szó szerint. Most nem kifejezetten Jonra gondolok, de kicsit igaza lehet.

Rohannék a strandra, meg előtte „A” kávézóba, ahol enni lehet, de ésszerű döntést hozok (kivételesen), mosok, teregetek. Aztán nyit „A” szupermarket (ami valójában egy szobányi vegyesbolt), de egyszerűen semmi olyasmit nem találok, amiből főzni tudnék. Elfogyott a fantázia. Meg a választék sem volt igazán nagy. Persze egy konzervet azért vehettem volna... A boltról jut eszembe, megérkezésem után Jon szódabikarbónás lábfürdőt ajánl, és mivel már olvastam is ilyesmiről, kipróbáltam. Négy-öt percre mintha tényleg csökkentené a fájdalmat. Utána? Nem esküdnék meg rá.

A strand kihalt, igaz, hogy hideg van, és fúj a szél. De látszatra szép idő van, a hegyek egész délután párába burkolóznak. Este pár ember lézeng a faluban, kikapcsolódni, pihenni itt igazán lehet. A nagymosás után pedig száradnak a cuccaim az udvaron. Szép látvány. Oviedóig már nem mosok. Holnap vagy Sebrayo, vagy másfél szakasz, meglátjuk, hogy érzem magam.

San Esteban de Leces - La Isla @ Picasa - (PicLens)