2008. április 29.

[út] Morga - Bilbao (Txurdinaga)

Ez a szakasz más lett, mint a többi. Hasonlóan indult, azzal a kis különbséggel, hogy nem egészen találtam minden ruhadarabból tisztát. Tegnap este már nem volt kedvem mosni. Bezártam a szállót, aztán elindultam a forgalmasabb, de rövidebb út felé, de meggondoltam magam. Kerültem Morga (Andra Mari) felé, gondoltam ott biztosan találok vizet is. Gyönyörű kis falu, az újabb fajtából, kis szállodákkal, éttermekkel, elektronikus információközlővel, térképekkel, huszonöt méterenként padokkal, kukákkal. Kevés embert látni, kicsit mintafalu hangulata van. 5-6 kilométer után beérek valakit, akivel korábban nem találkoztam, de aztán úgy kilő, hogy nem érem utol, csak a következő átszerelésekor, valamivel Larrabetzu előtt. Angelika az, Németországból. Szerényen azt mondja, hogy nem igazán beszél angolul, aztán a hátralevő 5 órát végigbeszélgetjük, egy larrabetzui kávézás után. A szokásos rutin így elmarad, a szakasz is más, Bilbao ipari parkján megyünk keresztül, majd föl az Artxandára, le az Artxandáról. Én már a repteret meglátva magyarázok bőszen, a kamera is előkerül (végül nem filmezek). Meguzsonnázunk a piknik-övezetben, aztán meglátom Bilbaót. Ösztönösen keresem az ismerős pontokat, és nyolc hónapnyi itt élés után van is néhány. Az út egészen egyértelmű, végig útikönyv nélkül megyünk (újabb tipp, ha eltévedtek: menjetek a templomhoz, az út többnyire érinti), az utolsó kanyarban már félgőzzel kevergünk egy körforgalom közepén, amikor odajön hozzánk egy helyi arc, hogy látja, segítségre van szükségünk. :) Aztán megbeszéljük, hogy fogalma nincs, hol az albergue, de elmeséli, mi merre van, szerinte merre kell mennünk, jó hallgatni. Aztán csak közbevetem, hogy dehát a nyilak... Erre azt mondja, hogy nahát, most ő is tanult valamit. Akkor menjünk csak, szurkol nekünk. Az elbúcsúzástól számított 25. másodpercben futunk be a szállásra. Ahol Peter fogad, hangos üdvözléssel. Örülök, hogy látom, az ő orgánuma mindig fölrázza a estét. Megjárt már három caminót (francia, portugál, la plata), azt mondja ez lesz az utolsó.

Több infó a szállásról: katt.


Most bebizonyítja, hogy nem vetített, amikor azt mesélte, hogy beszél németül, közben terül az asztal, egy sváb házaspár főzőcskézett. Az hospitalera elbűvölő helyi lány, ő is csacsog németül. A mai lingua franca tehát a német. Később én is csatlakozom, pár korty bor is fogy, egész mondatokat is sikerül összeraknom. Aztán Angelikával megkerüljük Santutxut, megiszunk pár sört, eszünk pár falatot. Megosztja velem honfitársaival kapcsolatos gondolatait, ezeket felhatalmazás hiányában nem másolom ide.

Fél tíz körül érkezünk vissza, már mindenki ágyban, este elhangzott a „reggel hatkor kelünk” fenyegetés is. A szálláson ismét egy szabad ágy marad, picike, de otthonos, centrifuga is van, csak ajánlani tudom. Egy hátránya a szigorú szabály: reggel nyolckor kirúgnak. Viszont lehet maradni több napot is, Peter marad is, turistáskodni. Éjszaka én küzdök a számítógéppel, van WiFi is, de a kulcsot már nem merem elkérni, így a laptoppal bénázok, állandóan böködném ujjal a képernyőt.

Ahogy estefelé a régi albérletemtől párszáz méterre mászkáltunk, már egyértelmű volt, hogy nem megyek másnap tovább.

Morga - Bilbao @ Picasa - (PicLens)




1 komment:

Rose és Hoszy írta...

Hajrá! Drukkolunk!
Buen Camino!