2008. április 30.

[út] Bilbao - Bilbao

Reggel álmos reggeli, közös fényképezkedés. A renitens énem még nem ébredt föl, elmarad a pózoló társaság hátulról lefotózása. Aztán a többiek buszra szállnak, Angelikával elindulunk a városba. A mai tervem az, hogy átmegyek Bilbao másik alberguéjébe, aztán vissza a városba, elintézni mindenfélét.

Etxebarría park, 250 lépcső, Zazpi kaleak, az atxuri nagypiac. Idegenvezetek, közben meg bámulom a házakat, amik nem voltak ott négy éve. A folyóparti piacot mindenképpen ajánlom, állítólag Európa legnagyobb fedett piaca, ezt azért én fenntartásokkal kezelném... De egész más, mint a nagyvásárcsarnok a Fővám téren, vagy a Lehel piac. Nem csináltam képeket, nem szeretem az embereket munkájukban ilyesmivel zavarni, de higgyétek el, érdemes benézni. Az alsó, halas szinten annyi féle hal, rák, lábasfejű fekszik, mozog, mászik, hogy csak kapkodtuk a fejünket. A fölső szinten pedig minden, amit húsban el lehet képzelni. Meg egy kis zöldség, gomba. Az épület pedig, bár kicsit lerobbant, építészetileg is érdekes, egy dokkoló hajót mintáz. Angelika szerint olyan, mint egy vasúti pályaudvar. A hajómotívum egyébként elég népszerű Bilbaóban. Reggelizünk egy churros con chocolatét, a városháza előtt nagyot holázik ránk a német kolléga, akiért Olatz után aggódtam, le is lép rögtön. Zubizuri, Guggenheim, ezekről képeket sem csinálok, bár az Euskalduna palota után a top 10-es listámon ott vannak ezek is. A tipikus Guggenheim képeslaphoz képest a múzeumnak még ezer arca van. Sajnos a látogatás most elmarad, pedig szürrealisták voltak, kedves padlizsán! De a Palacio Euskalduna mindent visz. Belül is hihetetlenül metaforikus, körülötte meg furcsa műalkotás-képződmények, meg egy Dalí szobor.

A túlparton még egy kávé, aztán ki-ki megy útjára. A másik albergue teljesen rendben, időben érkezem, én választok ágyat, fél óra múlva 6/5-en vagyunk (este senki sem horkol!). Mosok 2,50-ért, 80 centes mosószerrel, amit 79-ért idead az automata, hiába dobok be 89-et. (Khm. nem praktikus, ha a cuccaitok között színes, fehér, és színüket engedő piros ruhák is vannak. Kitaláltátok, vannak.) Aztán nyomás a városba, elkövettem azt a hibát, hogy többet gyalogoltam, mint egyébként, ráadásul erre teljesen alkalmatlan szerelésben.


Bilbao a tovább után.

Filmeztem, nagyon jó témákat, sajnos kevésbé jól kivitelezve, metróztam (előbb azért elolvastam, jól emlékeztem-e, hogy tilos filmezni a metróban: az), könyvesboltot, DVD-ket néztem. Az új FNAC boltban láttam először önkiszolgáló pénztárt. Aztán fölugrottam Santutxuba találkozni Karmelével, aki albérlőtársam volt, és akit nem láttam négy éve. Plusz meglepetésként kiderült, hogy Olaiával együtt lakik, akire szívesen emlékszem, szintén. Ahogy Karmele írta korábban, elvesztettük a kapcsolatot, de nem az emlékeket. Beszélgettünk egy órát, elmondtuk, mi van, mi történt velünk. Én mondjuk inkább próbáltam. Kiderült, hogy egy bárban, az utcán, szállásokon tökéletesen elég a spanyolom, ismeretlenekkel kommunikálni tudok. Viszont egy ilyen mélységű beszélgetéshez már kevés. Mondjuk ott volt a viszontlátás öröme is, hogy megbénítsa a beszédközpontom.

Reggel finom reggeli, pacsizás a kolumbiai mozgássérült kerékpáros válogatott edzőjével, aztán jött a halálnap.

Bilbao - Bilbao @ Picasa - (PicLens)




4 komment:

Névtelen írta...

Már azt hittem, hogy elnyelt Bilbao... Andi

padlizsan írta...

Bár sikerült kitalálnom a churros con chocolate melyik kép lehet (először a csokiból, de aztán rájöttem, hogy ilyen churrost is ettem már, csak akkor belül volt a csoki, és a Szépművészeti lépcsőjén árulták), és gondolom ez másoknak is megy, de a href rész az anchor tag-ben üres.

És hogy a színvonalat emeljem: Angelika megvolt? Fotó?

pandoukht írta...

Ez diszkréten megfogalmazott erős kritika a színvonallal szemben? Fotó van, többit majd szóban...

A churrosnak meg akartam szentelni egy gasztroposztot, talán fogok is.

padlizsan írta...

Nem, ez önkritika, meg társadalomkritikus bloggertapasztalat: pina nélkül nincs blog.