[út] Zenarruza - Morga

Valamit tudhatott tegnap a botot ajánló bácsi... Erre a szakaszra mindenkinek ajánlom a bot beszerzését... De kezdjük az elején!

Korai kelés, reggeli a monostorban, a papok minden eddiginél minimalistábban nyomják, kenyér, keksz, tej, kávé. Kávét mindenhol fogtok kapni, ez biztos... A mai terv az volt, hogy Gernikába megérkezünk pillanatok alatt (a könyvben 19 km, a valóságban nem több 15-nél, bár megint megszakadt valamiért a naplózás...), ott lecuccolás, kis utazás Mundakába, ahol az északi félteke legjobb balról törő hullámai vannak, igazi szörfös paradicsom. Nem mellesleg, az Urdaibai természetvédelmi terület északi vége. Ez volt a terv. Már eleve sajnáltam, hogy a baszk tengerpart legszebb részéről maradunk le, mert a belső részeken megy az út, az Urdaibait meg ki nem hagytam volna, annyira szép. Legközelebb...

Esővel indult a nap, olyannal, amit itt zirimirinek hívnak, valahol a ködszitáláson túl, de még messze nem az eső kategóriában. Az ember azt gondolja, hogy el sem fog ázni. Aztán, mire észreveszi, a mikroszkopikus méretű esőcseppek teljesen átitatják mindenét. Föl is vettem az esőcuccot, kb. fél órával azután, hogy eláztam, és tíz perccel azelőtt, hogy elállt az eső. De ártani nem ártott.

Aztán Gernika előtt megállított egy autós ember, hogy a másik irányba menjek, és ahogy leballagtam oda, ahol megállt a kocsival, láttam, hogy valóban ez az irány is jelölve van. Mondtam neki, hogy a másik irányban látom a sok jelet. Nagyjából összeraktam, mit akar mondani, hogy hagyjam a fenébe, erre csak 4 kilométer és a városban vagyok, arra pedig nagy a dzsungel, sár, nem jó. Szóval mentem a régi úton, aszfalton. Aztán jobbra nézegetve rájöttem, mit is akart mondani, hogy a másik úton még sokat kell mászni fölfelé (nem beszélt, néma volt). Nagyon szép fenyőerdőkben, mondjuk. Sebaj, Gernika (fél egyre ott voltam!), a szállás zárva, irány a turisztikai információs iroda, hátha azt mondják, este nyit. De nem: talán nyáron, most fölújítják. Nagyon nem dolgoztak rajta...

Mindenesetre itt is megerősítik, amit nem ír az útikönyvem, de valami papíron olvastam, van egy albergue Morga Meakaur negyedében. Vagy maradhatok a szomszédban egy panzióban. Bár gondolom a többiek maradni fognak, én ismerem Gernikát, annyira nem hiányzik, így meg a holnapi szakasz lesz egy hetessel rövidebb, ami nem baj egyáltalán. (Ahogy a városból kifelé egy bush-shop kirakatát nézegettem, megint odaszaladt hozzám egy srác, hogy rossz felé megyek. Neki is mutattam a nyilakat, de mondta, hogy azok valahogy ott maradtak valami versenyről, és kerülnek egy nagyot. Köszönöm! Utána egy öregúr csak mutatta, hogy hajrá, előre!)


Kutyakaland a tovább után.

Ezen a szakaszon a lósimogatós képtől ajánlom a botot. A lósimogató után kb. 100 méterre jött nekem először egy kutya. Sunyi volt, nem ugatott, nem reagált semmit, nézett, mintha nem érdekelném. Eddig tényleg annyira jófej volt minden kutya, akivel találkoztam, hogy eszembe sem jutott rosszra gondolni. Aztán, ahogy elhaladtam az úton, mögülem, oldalról szépen nekem szaladt. Nem is láttam, mire meghallottam, fordultam, már markolta a bokámat. Szerencsére annyira hirtelen fordultam, hogy esélye nem volt, kicsi volt nem volt nagy, és nem volt túl bátor, már futott is. Talán, ha rövidben vagyok, elér valamit, így olyan volt, mintha nekem futott volna. Semmiség. De ha bot van nálam, kapott volna, és ezt most nem csak úgy mondom.

Aztán megint sok aszfalt, fájdalmas búcsúzás a jelölt úttól (a szállás 3-4 kilométerre északra van tőle), ismét vad kutyák, de amikor hallod a lánccsörgést, kicsit biztonságban érzed magad, bár egy belga juhász úgy szaggatta a láncát, hogy inkább siettem tovább. Térképpel meg is találtam a szállást, kis bárral (pakli kártya, kártyaposztó), terasszal, szép, modern minden. Forró víz a tusban, alig akartam kijönni. Előtte azért taknyoltam egy hatalmasat a fürdőben, izomból bele is rúgtam a falba csúszás közben. Hadd fájjon...

Szóval kapok kis kedvezményt, külön pénzért vacsorát és reggelit, nem is gondolkodtam, hogy kérek-e. Egy 15 év körüli srác a főnök, rögtön föl is hívta az apját, hogy akkor most mi van. (Itt: aita, anya pedig ama, lehet, hogy máshol is így van, de szerintem ez baszk szokás.)

Kilátás korrekt, szoba szintén, csak ajánlani tudom, tényleg. Most a bárban ülök egy sörrel, kicsit dumáltam a sráccal, még egy lakó van, egy katalán srác, aki munkát keres a környéken (egy hónapja...). Szól a zene, az előbb egy SKApe összeállítás ment, most valami Prodigy-szerű másik banda, elmegy. És lehet cigizni, ezt Spanyolországban mindig nagy betűkkel kiírják a bejáratra (meg azt is, hogy káros). WiFi hotspot is lenne! Sajnos két hete nem üzemel. Így a Bilbaói cimborákat sem sikerült még értesítenem. Majd holnap: „itt vagyok”! (Közben ez már egy Prodigy remix a háttérben...) A vacsora hatalmas, igazi kaja, reggel túl korán indulok, nem lesz itt senki, de kipakolt a srác annyi kaját a konyhába, amennyit eddig összesen nem reggelizetem. Holnap csinálok fotókat.

Na, bár elég rongyos lett a lábam (egy vízálló cipővel ma nyertem volna egy órát!!), jó kis nap volt ez is, utat sem tévesztettem, pedig itt sem túl erősek a jelzések, csak a sapkámat vesztettem el, de az is meglett. Holnap 24-25 km jön. Lehet, hogy a többiekkel is összefutok Bilbaóban, bár nagyon nem hiszem. Ilyen az út.

Zenarruza - Morga @ Picasa - (PicLens)