[gasztro] Asztúria

Amit Kantábriánál leírtam, gyakorlatilag igaz Asztúriára is. De mivel Asztúria nagyobb kiterjedésű, nagyobb a változatosság. Természetesen nagyobb az esély is arra, hogy valami mellett elmenjek.

Fabada és sidra, két olyan közhely, mint Magyarország esetében a gulyás és a bikavér, mondjuk. De nem kezdhetem mással...

A sidra, az asztúriai (vagy baszkföldi vagy kantábriai) almabor fogalom. Hogy miért? Fogalmam sincs. Főleg Asztúriában a gasztroturizmus egyik alappillére a sidra. Sétány van elnevezve róla a fővárosban, saját fesztiválja van (talán nem is egy), receptek hozzávalója, mindenki kóstolni, inni és tölteni akarja.

Még több fogás a tovább után.

Miért? Mert van. Mióta? Nem tudom. Jó? Hááát. De Asztúria már nem lenne Asztúria a sidra és a sidreríák nélkül. A sidra ivásnak sajátos hangulata van, magasról, oda sem nézve illik tölteni, csobogjon a hajszálvékony üvegből készült széles szájú pohárba. Az almaborozók padlója gyakran faforgáccsal van fölszórva, az este végén mégis ragad minden. A fesztiválon a Sidra sétány egy ragacsos lejtővé alakul át. Mégis szereti mindenki.


Sokat gondolkodtam azon, hogy Magyarországon miért nincs ilyen. Alma van, sok is, legalábbis hallottam erről panaszkodni termelőket. Gondolom a gyümölcspálinkák reneszánszával a szép gyümölcsnek van új helye is, a zöldség-gyümölcs pultokon kívül is. Lehet, hogy almaborra már nem jut (ott van még az almaecet is, persze). Nem tudom, van-e valódi hagyománya, a fél literes fehér üvegpalackban árult kupakos kergítő talán blokkolja ezt a vonalat. Mindenesetre, ha én valami turisztikai gasztrokreatív lennék, mindenképpen leraknék az asztalra egy tanulmányt a szabolcsi régió felvirágoztatásáról az almaborturizmus által. (És elmennék pár hetes tanulmányútra Spanyolországba a fejesekkel... :)

Ételek

Kezdjük tehát a fabadával! Ahogy a neve is mutatja, a legfontosabb hozzávalója a faves (favas, fabas, habas), a nagyszemű, fehér lóbab. Ebből annyi féle van, hogy szinte falvanként más és más, de a falu nevét viselő változata kapható. Az egytálételnek fontos eleme még a kolbász, véres hurka és a húsos szalonna. Kicsit a főzelék és a leves közé tenném az állagát, próbálgassátok! Ahogy, majdnem elfelejtettem: a sidrában sült kolbászt is.


A fabadán kívül több potét találtok Asztúriában is, az alapjuk gyakran a káposzta, kelkáposzta, a Kantábriánál említetteken kívül. És a tipikus helyi húskészítmények, például a chosco.


Ez egy főtt-kötözött sonkához hasonló, lapockából, tarjából készült, csinos kis csomag. Sajnos a boltokban nehéz kisebb mennyiséghez hozzájutni belőle. A choscót nem csak főtt ételbe teszik, érlelve, sütve is eszik, szendvicsben, körettel.

Sajtok

Az asztúr sajtok külön fejezetet érdemelnek, ezért külön fejezetet is kapnak. Annyi féle-fajta létezik, hogy nagyjából szerencse dolga, ki miről hall, olvas, ki mibe fut bele az út során. Én csak kettőt kóstoltam, ezekről mindjárt, de a gamonedo, peñamellera, monje, vidiago, la peral sajtok mindegyike finom lehet, ha fele olyan finom, mint a másik kettő.


Az egyikük az Afuega'l Pitu (a neve jelentéséről ezeket olvastam: kitekerni a tyúk nyakát, szájpadlásra ragadó, gyomrot felgyújtó) egészen érdekes. Teljes tehéntejből készül, a végeredmény egy enyhén krémes, hófehér sajt, masszív, enyhén savanyú tejszínízzel. Különlegessége, hogy piros paprikával is keverik, és két formaváltozata van, a pohárforma és a tökforma. Másikuk a Cabrales, egy erőteljes kéksajt. A mostani hirtelen forráskutatás eredményeként azt mondhatom, hogy sokáig érlelik barlangokban, a tehéntrágyába dugást nem tudom megerősíteni, bár a helyiek elég komoly arccal mondták.

Desszertek

A szokásos a helyzet: egyes települések specializálódnak, ha nem kóstolod meg a tipikus desszertjüket, harminc kilométer séta után már rohamosan csökken erre az esélyed! Most két olyan desszertet ajánlok, amit nem kóstoltam, de szerettem volna. Ha neked sikerül, vagy ismered őket, jöhet ide a komment róluk!


Grado híres a tocino de cielo (mennyei szalonna) nevű flan variációjáról. Ott van még a natas vaqueiras, amiről tényleg csak annyit tudok, hogy valami tejszínalapú, de nekem ennyi elég is.