Oviedo

Ma sok minden nem történt, és nem is nagyon fog történni. Reggel hétkor már mindenki talpon volt, kivéve a német srácot, aki ma kezd a primitivón, ő fél tíz után indult. Mint én az elején. Hatalmas cuccal, ránézésre vagy húsz kilóval. Igaz, hogy az izomerő is megvolt hozzá.

Mostam (kézzel), ami a zarándokszótárban kb. így szerepelne: a nagy koncentrációjú kosz elmaszatolása kiterjedt felületen, átvitele egyéb ruhadarabokra, és a gyanús szagok elfedése szappanszaggal. Mindenesetre meg kell becsülni azt, amit a szállás ad, itt például elektromos radiátorokat.

Most egy bárban ülök, ahol lekéstem a napi menüt, ebből most vacsora lesz, addig keresek egy internet-kávézót (még nem találtam), és korgó gyomorral fel- és letöltök mindent, amit csak tudok.


Oviedo, a kedvenc városom...


Másodszor vagyok itt, először szintén négy éve, három napra jöttem. Kati kalauzolt, és az ő itteni barátai. Sajnos az oviedói kontaktjaim otthon hagytam, őket nem tudom meglepni, talán nem is olyan nagy baj ez. Viszont körülnéztem ismét, itt persze nem látom annyira, mi változott az elmúlt négy évben.

Oviedo az a város, ahol élni tudnék. Nagyon kompakt az egész, mégis egy csomó szabad térrel, levegővel, zöld parkokkal. Ahol nincs zöld, ott sem érezni igazán a hiányát, dézsában, a járdaszélen látni fákat, dísznövényeket. Van egy kiterjedt középkori városrésze, de a környező negyedek is tele sétálóutcákkal, csökkentett forgalmú részekkel. És mindenféle hangulatos házakkal. Egyetemi város, fiatalokkal, természetesen tele bárokkal, éttermekkel is. Tengerpartja ugyan nincs, de szűk fél óra alatt Gijónban lehet az ember, és ott a tenger. És sétány viseli a „Sidra” nevet... Köztéri szobrokból még egyetlen városban sem láttam ennyit, szinte minden sarokra, kereszteződésbe jut egy. Spanyolországban tényleg az egyik, ha nem a számomra legkedvesebb város.

Na, megyek is tovább, itt megkóstoltam, a Bitter Rosso-t, ami régebben Mare Rosso néven futott, a Coca Cola indította a Bitter Kas ellenében (Pepsi). Itt ezt adták, amikor Kast kértem. Az azért jobb.

Aztán irány a turistainformáció majd a Café Oriental, itt is van ingyen WiFi, de kábelen 10 megabitet ígérnek, és be is tartják. A gépek olyanok, mintha öt éve egy magyar általános iskolából selejtezték volna őket, de a net hasít. Le is töltök annyi tévét, amennyi a gépemre fér. Míg délután egy kávézóban másfél órát bohóckodtam WiFivel egy sorozatrészért, itt tíz perc alatt lejön. Unalmas estékre kiváló lesz...

Aztán megyek a szállásra, rendezni a mai estét, tanácsot is kérek az hospitalerótól, hova érdemes mennem vacsorázni a közelben. Ha jól emlékszem a Faturquínt ajánlja. Még alig lapoztam bele az étlapba, a pincér már mondja is, mit ajánl még, ami nincs a lapon. Tőkehalgerinc, borjúbélszín, ördöghal.

Az ördöghal (rape, sapo) valami olyan kapcsolót billent át bennem, mint a kutyaacápa (cazón), nem nagyon tudok ellenállni. Előtte még egy nagy tál vegyes krokettet is befalok, ezzel is megbékéltem pár éve, amikor az első házikroketteket ettem, Adriana anyukája csinálta őket. Utána az ördöghal, kis paprikával megszórt főtt krumplival. Miután kiegyezünk a pincérrel, hogy jól megy az almabor (a száraz, „natural”) a halhoz, egy palackkal az is az asztalon terem.

Az asztal mellett pedig egy piszoárhoz hasonló mobil szerkezet, ezzel szemben állva tölt a srác kb. kétujjnyit a hat decis sidra pohárba, utána a kezembe nyomja, szigorúan. Azt hittem ez valami kóstolós szokás, mint a bornál, de nem, minden egyes alkalommal. Ugyanis ezután négy-ötpercenként rám néz, néha megkérdezi, kérek-e még egy „trillínt”, és tölt, két ujjnyit. Aztán a kezembe nyomja a poharat.

Egészen kellemes meglepetés, hogy WiFi is van, nem biztos, hogy az étteremé, de mindegy is, otthoni újságokat olvasgatok vacsora közben. Azután még jön a desszert, egy fél dinnye még épp belém fér, és irány az albergue. Ott egy ismeretlen francia pár és Günther vár, az előző napi teltház után.

Fejlámpát nem vettem végül, elfelejtettem, de egyre hosszabbak a napok, nem hiszem, hogy szükség lesz rá. Vettem viszont új fejhallgatót, este már néztem is a félszezonzáró South Parkot. Az idei idény elég gyengécske, de három hét szünet után jól esett, elalvás előtt.

Oviedo @ Picasa - (PicLens)