[út] Colombres - Llanes

Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük.

Reggel Angelika elment haza, Santanderből repül este. A személyes szférám jól hallhatóan kinyújtózott, föllélegzett, aztán elindultam kicsit keveregni Colombresben. Két perc alatt elvesztettem a jelet, de mindegy is volt. Úgy tűnik, ezen a szakaszon az utóbbi pár évben elég sok utat átjelöltek. Az útikönyvem leírása nem sok helyen esett egybe a jelzésekkel.

3 km után átöltöztem egy buszmegállóban, aztán 5-6 kilométeren keresztül az ismerős N-634-esen mentem, de immár forgalommal, ezen a szakaszon nem tudott megegyezni Kantábria és Asztúria, nem épült meg az autópálya. Aztán Buelnas előtt balról megérkezik a jelzés, jobbról Beate, akivel majd később találkozom. Ugyanis ismét elhagyom a jelzést, és megyek a tengerparti piroson.

A Buelnas-Pendueles szakasz nagyon szép, Pendueles után annyira nem, bár sok érdekesség van a Las Arenillas részen, a Purón folyó is szép, az idő nem nézelődős. Ha vadabb lenne a tenger, különleges karsztképződményekben gyönyörködhetnék, így csak az eső van meg a kövek.

Nem tudom mennyire normális, hogy a norvég Hirex AQS vízálló rétegek a kabátomon és a nadrágomon is egy óra elteltével egyszerűen átáznak... A „water proof” nálam mást jelent. Ha valakinek van tapasztalata, nyugodtan írja meg! Sógor?

A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók. Nem sáros, vizes csapások, hanem széles, murvás utak. A pocsolyákat, meztelen csigákat lehet kerülgetni, mondjuk. Amennyi meztelen csigát eddig láttam az úton, azzal tele lehetne lapátolni egy vízipóló medencét. Meg egy műugrót, mellette. Száz meztelenre jut egy házas. Gilisztát pedig egyáltalán nem látni. Útközben egy középkorú sárga gévagomba emlékeztet arra, hogy az idei gévaünnep is elmarad otthon.

Llanesbe megérkezve a szállást zárva találom, ötkor nyit délután. Megnéztem egy másikat is, de az nem volt különösebben szimpatikus. Maradok az állomáson. Közben összefutottam a spanyol csapattal, ők már ott vannak, kis kalandjuk nekik is volt. Hiába foglaltak, annak nem volt nyoma mára. Ezekben az aktív-turizmus alberguékben érdemes előző nap lefoglalni a szállást, úgy tűnik sok a hely, de mindig kiderül, hogy a valóság kicsit más. Az útikönyvekben minden ágyat számolnak, a királyi lakosztály ágyait is. Ha pedig csak az marad neked, akkor lehet elővenni a bankkártyát... Ráadásul, ha foglalsz, esetleg azt is mondják a telefonban, mikor nyitnak ki.


Tévézés, időjárás, ismerkedés.


Mindenesetre, amíg várok, beültem egy étterembe: fabada, húsgombócok, gyümölcssaláta, bor. Igazi házias konyha, házias tálalás. A szállástól másfél percre, a főutcán. Szívesen ajánlom, de a nevét elfelejtettem leírni. Fényképezni is szerettem volna, de a kamera makacskodik, egyáltalán nem fest jól a dolog, kicsit hagyom pihenni, aztán meglátjuk. Ma este sok elhajlás nem lesz, esetleg kis bevásárlás. Holnap meg szombat. És mosás, persze. Remélem, van szárító az alberguében. Az nagy kincs, ilyen időben.

De nincs. A katalánok bekapcsoltatják a fűtést (érdemes ilyen helyeken megkérdezni, megkérni a vezetőt, ilyen időben hajlanak rá, hogy beindítsák), a kimosott pár zokni reggelre száraz. Megint nem volt kedvem internet kávézóba menni, a WiFivel itt nem is próbálkozom. Gyakorlatilag egész nap a tévén tapadunk, nézzük a híradókat, itéletidő van az országban. Amit mi kaptunk eddig, az még nem is a nagyja. Aztán este megismerkedünk Wolfganggal és Briannel. Wolfgang Ratzinger pápa sofőrje is volt egyszer, és valami érsekségen dolgozik. Sodor nekem egy szál cigit (a szegfűszegeset Güemesben felejtettem). Brian meg valami világutazó, Írországból. Mesél sok mindent, a bor meg elfogy.

Colombres - Llanes @ Picasa - (PicLens)