[út] Comillas - Colombres

Szóval rövidnadrág. Nagyon azért nem hittünk benne. Véletlenül kerültünk a Gaudí ház felé, amit messziről sikerült csak megcsodálni, zárva volt a kertje. Utána mentünk előre, úgy, hogy a sárga utat sem követtük.

Kerültünk a tenger felé, San Vicente de la Barquerába a strand felől érkeztünk, ismét egy hosszú séta a parton, megérte kerülni. A városon átszaladunk, utána rövidítés, fél négyig Colombresbe kell érnünk, utána fél nyolcig nincs recepció. Autóúton megyünk, de most annyira nem bánom, a hivatalos út azt hiszem elég nagyot kerül. Végülis néha belefér. Valamivel Unqueras előtt elkezd szemerkélni az eső, és, mintha valami bizottság szervezte volna, amint átlépjük a határt Asztúriába, elkezd rendesen ömleni. De az utolsó két kilométerre már csak nem fog átöltözni az ember.


Colombres, eső, Asztúria.


Szóval megérkezünk bőrig ázva, az alberguében pedig semmilyen közös helyiség nincs a fürdőn kívül. A bárba későn érkezünk, konyha már nincs, így a vacsora vékony lesz. De, ha már Asztúriában vagyunk, megkóstolunk egy sidrát is, a puccos fajtából.

Reggelre valaki a radiátorra pakolja a vizes cuccaimat, szinte szárazok (igaz, szaguk azért van... és nem esőszaguk).

Comillas - Colombres @ Picasa - (PicLens)