2008. május 7.

[út] Santillana del Mar - Comillas

Santillanában este még gondolkoztunk páran azon, hogy megnézzük az Altamira múzeumot. Aztán reggel csak elindultunk gyalogolni. Ismét összefutottunk a német öreggel, nem tudom, hogy ér be mindig minket, most is Cóbrecesben maradt, az apátságban.

Mi viszont mentünk tovább. Cóbreces környékén valami speciális mikroklíma van, bőven termő citrom- és narancsfákat láttunk, banánt, datolyapálmát, szép falusi vendéglátóhelyeket. Végre csodálatos erdei utakon gyalogoltunk, az az öt kilométer már-már emlékeztetett valami rendes túrázásra. Aztán Comillashoz közeledve olyan megdöbbentően középkori falvakon mentünk keresztül (sziesztaidőben, semmi mozgás), el tudtuk képzelni, hogy valaki a nyakunkba önti a mosólevet. Vagy a moslékot...

De még előtte egy faluszéli bárban, ami nem is bár volt, "Venta ...", a nevére nem emlékszem (sok kolomp és bot a falon), a két hét legjobb kávéját ittam. A spanyol cortado, ha jól csinálják, majdnem olyan, mint egy jó macchiato.

Aztán a tengeri köd lassan mindent befedett, amikor megérkeztünk Comillasba, mintha tejüvegen keresztül néztük volna a műemlékeket. Aztán az eső is megérkezett. Még előtte ebédelni mentünk a Filipinas étterembe: kagylós bableves, baconnel borított pisztráng (a színéből ítélve lazacpisztráng - vagy pisztránglazac?), sajttorta volt a menü. Meg egy kis bor, étvágygerjesztőnek bitter Kas.


Hiszti meg este a tovább után.

Ahogy megérkeztünk, Angelika olyan hisztit rendezett, hogy csak néztem, és mondtam neki, hogy nem értem, miről beszél. A vállvonogatást meg különösen nem állom. Mindenesetre utána bocsánatot kért, de ma is jött hasonló motívumokkal. Nagyon azért nem vagyok fogékony a témára.

Este a régi börtönben aludtunk, szárítógép, mikrosütő, a tetőtérben nem emeletes ágyak. Az alsó szinten kis beszélgetés, vacsora, borozgatás. Lemondás az esti Madrid-Barça meccsről. Megbeszéljük a következő szakaszokat, ígéretes turistautak jönnek. Aztán hallgatjuk az esőt, meg ahogy szívatják egymást a katalán figurák, de nem sokáig, jön az álom.

Álmomban valaki jótanácsokat ad, hogyan érdemes gyalogolni aszfalton, hogy ne legyenek problémáim. :) Aztán reggel az egyik rutinos helyi arc kinyitja az ablakot: énekelnek a madarak, rövidnadrág! Majdnem...

Santillana del Mar - Comillas @ Picasa - (PicLens)