[út] Santander - Santillana del Mar

Aszfalt, Aszfalt, Aszfalt. 35 kilométer tűző napon, csővezetékek, gyártelepek mellett. Nem mondom, hogy érdekes volt. A gyár egy kicsit, talán. Talán az egyetlen említésre méltó esemény egy sör volt egy bárban.


Santillana del Mar, szép meg jó. Kicsit műanyag.


A falu első látásra lenyűgöző, középkori kis utcákkal, épületekkel. Nagyon szép minden, csak az ajándékboltok csúfítják el, kicsit. Sok a kézműves is, persze. Egy helyen például 51 fajta csokoládét ajánlanak, de fantázia kevés van, semmi szarvasgombás, vargányás csoki.

Bevásárolok: vaddisznókolbász, cabrales sajt, tempranillo Riojából, helyi szalámik, csokoládé. Az alberguében végre valami kis élet, nem nagyon van hova menni. Kipakolunk az udvarra, az idő nagyon szép, a szomszédból kóruszene szól. Eszünk, iszunk, beszélgetünk. Spanyolul, angolul, németül. Itt már nem mindenki szólóban nyomja, egész társaságok érkeztek, köztük hét férfi Katalóniából.

Aztán éjfél körül, amikor már mindenki ágyban van, az udvaron megjelenik egy 8-10 fős lánycsapat, szaladgálnak össze vissza, sikítoznak, zúzottkövet dobálnak az ajtóra, ablakokra. Az egész annyira szürreális, mintha valami álom lenne. Ugyan nem látom, de úgy képzelem, az egyik spanyol férfi kiáll a nyitott ajtóba, alsógatyában kiált egyet. Erre még nagyobb sikítozás, és szétszaladnak a lányok. Utána csönd. Vagyis horkolás... Elég nehéz este volt.

Santander - Santillana del Mar @ Picasa - (PicLens)