[út] Laredo - Güemes

Aztán másnap kiderül, hogy a hajó helyetti szárazföldi út semmi jót nem tartogat. Ha nem vagytok a hajnalban kelő, fél nyolckor induló fajtából, nem olyan nagy időveszteség megvárni az első hajót. Addig érdemes strandolni egyet Spanyolország(?) leghosszabb strandján, reggelizni egy nagyot. (Jut eszembe: tegnap megmértem magam egy gyógyszertárban. Bár az övemre lassan új lyukat kell fúrnom, súlyban nem nagyon változtam. Persze, gondolom a gyógyszertári mérlegek fölfelé csalnak...)

A kerülőút akkora kerülő, hogy kb. ugyanakkor érek Güemesbe, mintha hajóval keltünk volna át, ráadásul így nem esik útba Noja és a tengerparti rezervátumok. Útba eshetne, de az már túl sok. Az aszfaltnak csak nem akar vége lenni, a mai harmincegynehány kilométerből összesen, ha egy nem az. A reggelim egy varangybőr dinnye, nem tudom, miért nem kapható Magyarországon, valahol a görög- és a mézdinnye között van, aki nem szereti a sárgadinnyeféléket, annak ajánlom, próbálja ki.


Megint egyedül, a tovább után.

Aztán egy escalantei gyors ebéd után eligazítom Angelikát Noja felé. Nem akarja kihagyni azt a tengerpartot, amit a könyvében látott. Igaza van. Én viszont megyek Güemesbe, arról is hallottam már eleget, egy különleges helyen, különleges albergue.

Hát megint előkerül a szintvonalas térkép, és 4 kilométer után meg is találom a jelzést, amiről nincs is szó a könyvemben. Igaz nem keresem, de a logika ugyanarra vitt, amerre a zarándokút megy. Közben egy pihenőnél kiderül, hogy a jobb lábamon a vízhólyagprobléma súlyosbodott, egész rendszerek alakultak ki. Viszont már van rutinom a gyógyszertárakban, itt a Compeed márkát tartják legtöbb helyen, mellé mindenképpen ajánlom a fertőtlenítő kendőt (toallitas desinfectantes vagy antisépticas), anélkül lehet, hogy sajtszagú lesz a hólyag egy nap alatt. Egészen pontosan... dögszagú.

Ugyan nem Ernesto atya fogad, de barátságos a hangulat, a vendéglátásra nincs panasz. Öten vagyunk, tegnap tizenöten voltak. Hely mindig van, mondja az önkéntes vendéglátónk. Megszervezi, hogy én fordítsam angolra, amit ő mond, és azt Peter fordítsa németre a német lányoknak, érdemes meghallgatni, érdemes körülnézni a helyen.

Aztán este közös vacsora. (A legközelebbi bár két km.) Ahogy a spanyolok nem értik néha a magyar fogások sorrendjét (Gyümölcsleves? Dehát az egy desszert.), nekem is furcsa, hogy az előételek után jön a saláta, mint főétel. Persze lehet, hogy túl ritkán találkozom salátákkal, és ez mindenhol így van... Első fogás lencse (rizzsel, krumplival, póréhagymával egybefőzve), aztán spanyol tortilla vegyes salátával. Végül gyümölcs. Közben kis bor, beszélgetés. A vacsorához megérkezik a vendéglátónk baráti köre is; akik nem beszélnek spanyolul, sokat vesztenek. Igazi hangzavar, Peter meg is kérdezi a spanyol gyaloglótársát, hogy most veszekednek? Nem, dehogy. Aztán minden zarándok aludni tér, én jövök csak blogolni, a helyiek pedig a kártyapartit készítik elő.

Közben szemerkél az eső, reméljük, holnap barátságos idő lesz. Nagyjából egy órával azelőtt értem ide, hogy eleredt. A célegyenesben egy bácsi meg is jegyezte, hogy ha nem lépek ki kicsit, nemsokára már vízen fogok járni... Forgattam is, a szalag végére, lehet, hogy túlságosan is, pedig a szélben vitorlázó barna kányákat sajnálnám, ha elvesznének.

Laredo - Güemes @ Picasa - (PicLens)